A dualizmus korában a város főtere két részből állt. Nyugati, kiöblösödő részét 1886-tól Horváth Boldizsár térnek nevezték, itt tartották a hetivásárokat. Az ehhez kapcsolódó szűkebb rész az Erzsébet királyné utca nevet viselte. A tér a város közigazgatási és kereskedelmi központja volt: itt működött a városháza, valamint számos vendéglátóhely és a piac.

Körben helyezkedtek el a városi polgárság vagyonosabb rétegének lakóházai. Az 1850-es évek végéig a városban alig akadt kétemeletes ház, a főtéren pedig csak egy állt, a barokk Szegedy-ház.

Az 1867. évi kiegyezést követően a városkép jelentősen megváltozott: újabb kétemeletes épületet emeltek a városközpontban, valamint megépült Szombathely első háromemeletes háza.

 ^[13]

Sétánkat a mai Fő tér 8. számú háznál kezdjük. Itt működött 2010-ig a város legrégebbi alapítású gyógyszertára, a Szentlélek Patika. Ekkor bezárták, műemléki védettség alatt álló bútorait kibontották és elszállították.

A tér egyik legnagyobb épülete a 12. számú ingatlan, amely a Szombathelyi Takarékpénztár Rt.-nek adott helyet anno és 1913-ben adták át.

 ^[14]

A Fő tér 15. szám alatt álló barokk eredetű épület egykor a közismert Zöldfa vendéglő helye volt, amely később felvette a Hungária nevet. 2015. szeptember 21-én emléktáblával jelölték meg a házat, emlékeztetve arra, hogy pontosan 150 évvel ezelőtt innen indult útjára az első omnibusz, amellyel az emberek akkoriban egészen a vasútállomásig utazhattak.

Az egykori városháza és Városházi vendéglő helyén emelték a város első bérpalotáját, háromemeletes bérházát, amely ma is a tér egyik leghangsúlyosabb épülete. (Fő tér 16.)

 
^[15]

A 25. számú épület két híres helyi személyhez is köthető. Ebben a házban született Horváth Boldizsár politikus, igazságügyminiszter, ill. itt töltötte gyermekéveit Márkus Emília, a magyar színjátszás „szőke csodája”. (Egyébként ez nem véletlen, hiszen Horváth Boldizsár Márkus Emília nagybátyja és gyámja volt.) Mindkettőjüknek van emléktáblája az épületen.

A Sabaria – vagy ahogy most ismerjük a Pannónia – étterem alatti terület a középkor végéig a szőkeföldi kúriához tartozott. Az épület első említésének egy 1516-ban kelt oklevélben akadhatunk a nyomára. Később, a kezdetben Szarvas néven működő fogadó nevével találkozhatunk Francsics Károly szombathelyi borbélylegény 1822-ből ránk maradt feljegyzésében, vagy a Batthyány család szőkeföldi gazdaságának 1840-ben kelt összeírásában. Ez utóbbi szerint, az épület Szombathely Gyöngyös utcájában (Fő tér keleti része) van és a következő részeket foglalja magába: „földszinten két borozó, három vendéglő és 3 másik szoba, egy konyha, egy kamra és egy 300 akós (mai mértékegységben 1 akó 41,97 liter és 58,6 liter közé esett) pince. Az emeleti részen: egy tánctermet hangászati karzattal, tíz szobát találunk, amelyekből 2 biliárd szoba, 3 a kávésok, 5 pedig a szálló vendégek számára van, ezen kívül egy kis konyhát írtak össze. Az istállóépület 36 lóra van méretezve, az udvarban egy szivattyús kút található.”

A szálloda akkor indult igazi fejlődésnek, amikor 1873-ban Hainzmann János vette át, de a tulajdonosváltással a régi Szarvas története is véget ért. Bútorzatát, teke- és más játékasztalait, használati tárgyait elárverezték és elkezdődött a vendéglő átalakítása. A szállóban ekkor 28 ízlésesen berendezett szobát alakítottak ki központi fűtéssel és vízvezetékkel, kád- és zuhanyfürdővel, távírdabekötéssel. A szállóvendégek kényelmét szolgálta az is, hogy omninbuszt járattak a pályaudvarhoz. Az ettől fogva Sabariára keresztelt épület számtalan jótékonysági estnek, bálnak, hangversenynek helyszínt adott. 1895-ben a vele szembeni telken Szakács Manó lakóházat emeltetett, amelynek földszintjén megnyitotta a Sabaria kávéházat. Az azonos név miatt a szállodát a köznyelv lassan „Öreg Sabariá”-nak kezdte nevezni.

^[16]

^[17]

Konyháját mi is kipróbáljuk, majd a premontrei székháznál (ma Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium) villamosra szállunk.