Az omnibusz feltalálása
A városi tömegközlekedés Szombathelyen 1865-ben indult meg. A 19. század közepéig a helyi közlekedés gyalogszerrel, lóháton, kerékpáron vagy fogatolt járműveken bonyolódott.
Az első tömegközlekedési eszköz, az omnibusz járatainak megindulása – más városokhoz hasonlóan – a vasút megjelenéséhez kapcsolódott: a belváros távol (másfél kilométerre) volt a pályaudvartól, így szükségessé vált megszervezni az utasok szállítását.
1865-ben egy helyi vendéglátóipari vállalkozó, Schübel Albert, a Zöldfa (később Hungária) étterem bérlője engedélyt nyert omnibuszjárat indítására. Üzletpolitikai megfontolásból, bevételnövelés és vendégcsalogatás céljából indított társaskocsi járatot a vasútállomás és a piactér (Horváth Boldizsár tér, ma Fő tér) között.
„Az omnibusz feltalálója Blaise Pascal francia matematikus és filozófus. Az első közkocsik/omnibuszok (utóbbi elnevezés csak a 19. században vált használatossá) 1662-ben indultak meg Párizs utcáin. Pascal ötletére az engedélyokiratot a Napkirály néven ismertté vált XIV. Lajos adta ki, aki maga is kipróbálta az új közlekedési eszközt. … A vállalkozás mintegy húsz évig szolgálta a francia főváros utazóközönségét, aztán feledésbe merült. Az omnibuszközlekedést 1819-ben fedezték fel újra, ismét Párizsban. Az omnibusz elnevezése is Franciaországból származik. A 19. század elején Nantes-ban nyílt meg egy elővárosi omnibuszvonal, amelynek belső végállomása egy Omnès nevű kereskedő szatócsüzleténél volt. Omnès elérte, hogy reklám céljából a kocsira az „Omnès omnibus”, vagyis az „Omnès mindenkinek” feliratot fessék. E szójátékból terjedt el az első tömegközlekedési eszköz megnevezése. Magyar megfelelője: társaskocsi.”[9]