Skip navigation

Érkezés a vasútállomásra

Díszes és kényelmes pályaudvar

„A Szombathelyen megforduló idegenek kijelentése szerint már a megérkezés: a díszes és kényelmes pályaudvar kellemes vendéglő helyiségével és kertjével, továbbá a pályaudvar előtt várakozó villamos vasúti kocsik, valamint a nyolcszáz méter hosszú, aszfalttal burkolt nyílegyenes Széll-Kálmán-utca, mely a város közepébe hatol, igen kedvező benyomást tesznek.”[2]

A dualizmus időszakában a város pályaudvarára – vasúti gócpont szempontjából, az Osztrák-Magyar Monarchiában egyedülálló módon – nyolc irányból érkeztek be a vonatok.

Szolid majd „várszerű” indóház


[3]

A vasúti közlekedés elindításában a helyi kötődésű és politikai kapcsolatokkal is rendelkező Horváth Boldizsárnak (1822-1898), Széll Kálmánnak (1843-1915) és Hollán Ernőnek (1824-1900), a Déli Vasút magyarországi főinspektorának (az inspector jelentése: ellenőr, felügyelő) meghatározó szerep jutott. A megyeszékhelyt elérő Sopron–Szombathely–Nagykanizsa vasútvonalat és az állomást Közép-Európa egyik legpatinásabb magánvasúti vállalkozása, a Budát (ma Budapest, Déli pályaudvar) és Bécset egyaránt a trieszti (ma Trieste, Olaszország) kikötőhöz kapcsoló, Rotschild érdekeltségű Déli Vasút Társaság építette 1865-ben, akkor még egy szolid indóházzal.


[4]

A megnövekedett utasforgalom és a felgyorsult urbanizáció miatt a város a 19-20. század fordulóján új állomásépületet igényelt, ezért a Déli Vasút 1901-ben korszerű épületet emelt Posel Gusztáv tervei alapján. Ez látható napjainkban is.

„Az épület középső tömegének várszerű megjelenése, a főbejárat merész hangsúlyozása és lezárása, a toronyszerű tetőfelépítmények, a változatos ablakkivágások, az előcsarnok eredeti belső kiképzése, valamint az egykori étterem (resti) berendezése a szecesszió hatását tükrözik.”[5]

Képgaléria

Nézd meg az alábbi linken a vasútállomást ábrázoló régi képeslapokat!

„Fél monarchia tömegei e helyen”

A pályaudvar jelentőségét a Déli Vasút útikönyve így mutatta be. Olvasd el a részletet!

„Szombathely állomás pályaudvara vasúti góczpont szempontjából egyedülálló a Monarchiában, nem kevesebb mint 8 irányból futnak be itten a robogó vonatok. A nagykanizsai, a bécsújhelyi, a székesfehérvár-veszprém-kis-czelli, a pozsonyi, a kőszegi, a rumi, a pinkafői és végre gráczi irányból idetóduló vonatok raja, különösen a napnak azon időszakában, midőn a külömböző csatlakozási forgalom lebonyolittatik, majdnem a fél monarchia különféle nyelvén beszélő, öltözetben és szokásokban egymástól teljesen elütő vidékek tömegeit összpontosítja e helyen. A somogyi szűrös-földműves, a sajátságos német nyelvet beszélő, de magyar érzelmű hiencz, a soproni gazdag paraszt, a ruhájáról, tollas kalapjáról rögtön felismerhető stájer, az ő kopogós szögkiverte bakancsaival, a rátartós megjelenésű zalai menyecske mellett álldogáló muraközi horvát leány festőiesen szép ünneplőjével, a Rába-közi népség magyar szabású öltözete élénk tarkaságot kölcsönöz e különben szűk állomásnak. Az élénk vasúti forgalom magával hozza az állomás fontos kereskedelmi positióját, nagy kivitelét gabonában, fában, gyümölcsben és élő állatokban. A pályaudvart számos nagy ipartelep és áruraktár környékezi, köztük az állomás tőszomszédságában elhelyezett nyilvános tárházak. A szépen épülő város 18 000 lakossal a vármegye székhelye, villanyvilágítással és villamosközlekedéssel.”[7]

Statisztika

A vasúti csomópontról 1903-ban – Bodányi Ödön kötete alapján – már naponta 64 személyvonat indult és érkezett. Brenner Tóbiás polgármester 1912-ben a Világ című napilap hasábjain már napi szinten 90 személyszállító vonatról tudósított. 1908-ban a szombathelyi pályaudvar személy- és teherforgalma (több mint 2 millió utas, 3,6 millió q feletti teheráru) a Dunántúlon a legnagyobb, és az egész országban is a legelsők között volt. Az utasforgalom nagysága tekintetében harmadik volt Magyarországon, csak Budapest és Pozsony előzte meg.[8]

Olvasnivaló

Bendefy Sándor: centenáriumra : (megemlékezés Szombathely állomás és a soproni-nagykanizsai vonal 100 éves évfordulójára). Vasi Szemle. 1965. 4. sz. 570-577. o.


Majdán János: A szombathelyi vasútállomás vonzása a századfordulón. Vasi Honismereti Közlemények. 1988. 1. sz. 47-52. o.
Online elérés

Irány a második helyszín!

A vasútállomástól utunkat omnibusszal folytatjuk.