A tuberkulózis ellen
Következő állomásunk az erdei iskola, amely egyedülálló kezdeményezésként, elsőként nyílt meg 1908-ban Magyarországon azért, hogy felkarolja a tbc által veszélyeztetett gyerekek ügyét. Előzményeként, 1903-ban alakult meg a Tuberkulózis Elleni Védekező Vasvármegyei Egylet, hasonló céllal.
Létjogosultságát mi sem bizonyította jobban, mint az a tény, hogy Szombathelyen még az 1920-as években is minden negyedik ember tüdőbajban halt meg. Az iskola alapítói között Gerlits Sándort (1861-1933) kell megemlítenünk, aki az elesettek mellett a szegény gyermekek ügyét is felkarolta. Az egészséges környezetet az akkor a várostól három kilométerre fekvő Százholdas erdő melletti terület nyújtotta, amelyet ingyenesen adott át a város. Első épülete egy szerény favázas vadászház volt, amely szinte tégláról téglára gyarapodott.
1909-ben az addig csak nappali tartózkodásra alkalmas épületet tovább fejlesztették. Fiú- és leányháló, fürdőhelyiségek, mosókonyha, kamra jelentette a bővítést, valamint egy terasz a fekvő kúrának.
„Az iskolának a nyári hónapok folyamán van 10 fiú és 10 leány bennlakó, meg 20 bejáró tanítványa. A gyermekek naponkint ötször étkeznek. Egész napon át a szabadban vagy fedett, de nyílt helyiségben tanulnak és játszanak egy tanító és egy iskolanővér vezetésével.”[18]
Az iskola vezetését 1926-ig a már említett Gerlits Sándor látta el.
Kibővítésére 1926-ban került sor. Az erdei iskola tanulói a nyitástól 1926-ig csak a tanév egy bizonyos részében, májustól–októberig (vagy rövidebb ideig) tartózkodtak az erdőn, utána visszakerültek saját iskolájukba. Önálló tantervvel az iskola nem rendelkezett, az éves oktatási folyamatot vitték tovább a kint tartózkodás idején.
Az iskola programja kitüntetett szerepet szánt az egészséges életmódra nevelésnek. Ennek részeként a nevelők fontosnak tartották az étkezés előtti kézmosást, a szobák gyakori szellőztetését, a napirend következetes betartatását. Ez a rendszeres hideg vizes mosakodást, tusolást, a torna- és légzésgyakorlatokat, játékot, kerti és slöjd munkát, az ebéd utáni fekvő kúrát jelentette. A tanórai teendők mellett, szabad levegőn tornagyakorlatokat végeztek, könnyű kerti munkákban segédkeztek.
Az iskolában az – egyébként otthon gyakran nélkülöző – gyerekek bőséges és választékos étkezésben részesültek. Az internátusiak napi hat, a kijáró gyerekek napi öt alkalommal étkeztek. Napi háromszor – reggelire, tízóraira és uzsonnára – 3–3 dl tejet és kenyeret kaptak. Heti öt alkalommal húsételt, főzeléket, két alkalommal tésztát ebédeltek. Vacsorakor tejes étel, rizs, dara, gyümölcs került az asztalra. Az erdei iskolások fehérneműt, tornaruhát és meghűlés ellen pelerint, különféle jótékonysági akciók keretében pedig másféle ruhaneműt is kaptak. A diákokat nemcsak tisztaságra kellett szoktatni, hanem a szegényes családok kosztjától eltérő, változatosabb és egészségesebb ételeket is meg kellett ismertetni velük. Az erdei iskola fenntartását segélyekből, tagdíjakból, különböző jótékonysági akciókból és adományokból finanszírozták.
Az egyesület megalakulásának 25. évfordulójára, a szervezet tevékenységének összefoglalása céljából 1929-ben kötet jelent meg, amelyet Gerlits Sándor jegyzett.[19]
Az épület az 1942-es “iskola-összeírás” szerint még jó állapotban lévő intézmény volt. 1945 után hosszú évekig kihasználatlanul állt. 1954-ben a kórház kezelésébe került. 1956-ban tüdőbeteg osztályként kezdte meg működését, majd az 1970-es évektől rehabilitációs osztályként funkcionált. 1995 óta üresen áll.
Gerlits Sándor tiszteletére 2015-ben emlékoszlopot állítottak az Aranyhíd Nevelési–Oktatási Integrációs Központ (Szombathely) udvarán, ahol egykor Vasvármegye Árvaháza állt. (1884-tól Gerlits Sándor alapító igazgatója volt az intézménynek.)
