Lelki társak
Berzsenyi Dániel 38 éves volt, amikor végre megtalálta azt a lelki társat, akit keresett: a feleségével és önmagával is unokatestvéri kapcsolatban álló 19 éves Dukai Takách Juditot.
A Malvina néven verselő lány hirtelen robbant be az irodalmi közéletbe, verseit levelekben küldték egymásnak az írók, állandó meghívottja volt a Keszthelyi Helikoni Ünnepségeknek, ahol a magyar Szapphoként ünnepelték. Berzsenyi egyik önkéntes mentora lett fiatal rokonának, akit Dudinak becézett, és többször is meglátogatott otthonában.
„Egész héten mindennap vendégeim voltak, s utoljára jött a legkedvesebb vendég, a mi Berzsenyink. Igen jól töltöttük időnket; délután mind egész estvélyig olvastatott vélem… Igen jó kedve volt nálunk; kimondhatatlan sokat nevettettem véle; örülök, hogy Dukában mindég víg kedvvel van” – írta róla Judit (1814. november 21.)
„Dudi a legvirgoncabb, leglelkesebb társalkodó mindazon asszonyok között, melyeket én valaha esmértem” – ezt már Berzsenyi írta Kazinczynak.
Berzsenyi ódát írt a költőnőhöz, amelyben felveti a kérdést: jól van-e, hogy a férfiak a nőket méltatlanul a háztartás és gyermeknevelés börtönébe zárják.
Olvasd el a versrészletet!
Berzsenyi Dániel: Dukai Takách Judithoz (1815)
„Hogy a szelíden érző szép nemet
Letiltva minden főbb pályáiról,
Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta
A férfitörvény, vajjon jól van-e?
Igen: ha az csak úgy tekintetik,
Mint ösztöninknek szenvedő edénye
S nyers kényeinknek játszó eszköze.”
„Te megboszúlva méltóságtokat
Kihágsz nemednek szűk korlátiból,
Melyekbe zárva tartja vad nemem;
Kihágsz, s merészen fényesb útra térsz,
Melyen csak a nagy férfinyomdokok
Vezetnek a szép tiltott táj felé;”
Bár Berzsenyi Dániel elismeréssel írt Juditról, saját feleségét, Zsuzsannát analfabéta háziasszonynak tartotta. Van, aki szerint szerelmi viszony is szövődött közöttük, de erre semmi bizonyíték nincsen. Sőt, míg a más nőkhöz írt versekben hamar előkerül a csókok és enyelgés emlegetése, Dudinak nem írt ilyesmiről. Valószínűleg az őt megértő, régóta vágyott szellemi partnert találta meg benne. Nem sok közös pillanat jutott nekik. Szinte egyszerre hagyták abba a költői pályát: Berzsenyi Kölcsey bántó kritikájától némult el 1817-ben, Dudi pedig egy évvel később férjhez ment, és innentől kezdve legfeljebb az asztalfióknak írt.
