Az én képem
Hogyan is nézett ki a kemenesaljai Szappho és vajon megfelelt-e a kor nőideáljának?
Az én képem című versében így vall magáról. Hallgasd meg a részletet!
Fekete haj födi fejemet, láthatod
S már természetemet ebből gyaníthatod;
Ám a fekete szín a gyászt ábrázolja,
Óh! - s ez bennem magát meg nem hazudtolja:...
A szemeim kékek. Talán nem vigyázta
A természet útját s bennem elhibázta.
Gondolod fekete szem fekete hajhoz,
Vagy legalább barna illett volna ahhoz.
De ne véld barátom! Jól van elrendelve:
Tulajdonságomhoz van ez mérsékelve.
A kék szín jele az állhatatosságnak,
Mely nincs alávetve változandóságnak.
Az állandóságot bármiképp próbálod,
Hidd el, bő mértékben bennem feltalálod:…
Schöpflin Aladár kritikus, irodalomtörténész, író a Nyugat című folyóirat hasábjain így fogalmazott a költőnő megjelenésével kapcsolatban:
„Barna hajú, őzike tekintetű, picike szájú, hamvas őszibarack arcú leány, görögös piros köpeny van hanyagul átalvetve mélyen kivágott fehér empire-ruháján, melynek ujja éppen, hogy csak a vállat födi el, gömbölyű karja meztelen, apró kis kezei egy hárfa húrjain játszanak… Csupa poézis… csupa illat, csupa édesség. Ezt a képet csak mosolyogva lehet nézni.”
Most, hogy Juditot már megismerted, tudj meg többet a korszak női divatjáról! Olvashatsz a 18-19. századi öltözködésről, frizuradivatról, megnézheted, milyen ruhákat és lábbeliket hordtak a hölgyek, és korabeli hárfamuzsikát is hallgathatsz.