A nyomdahibák eredhettek ebben az időben a kézi szedésből, de gyakran nem véletlenül történtek: a nyomdászok egymást, ismerőseiket is gyakran ugratták. 1932-ben Pável Ágoston nyelvészt, néprajzkutatót tréfálták meg. Ekkor jelent meg kötete „A vak völgy ölén így zsolozsmázok” címmel. Barátainak nem tetszett a cím, így az első példányra más címet szedettek, majd személyesen elvitték neki, hogy lássák a reakcióját. A cím így hangzott: „A vak hölgy ölén így zsolozsmázok”

1926-ban negyven esztendős találkozóra gyűltek össze a szombathelyi gimnázium öregdiákjai, de a tudósításba egy nullával több csúszott…

A sárvári járás tenyészállat-kiállításáról az újságban a következő jelent meg:
A környék jól kitenyésztett marhaállományából a bíráló bizottság a következőképpen alakult meg… (itt következtek a nevek)

Egy másik sárvári híradás a következő címmel jelent meg: Lovagszentelés Sárváron. A tudósítás utolsó mondata így hangzott: A felvirágzott lovagokat az ünneplő közönség díszfogaton kísérte a templom elé, ahol Huszár Mihály apát megáldotta őket. A megáldás után a lovagokat felhúzták a toronyba.

A következő hirdetés a Hír című újságban jelent meg: Jó forgalmú kocsma betegségért eladó.

Előfordult, hogy a szedés során címek és sorok lettek összekeverve. Nyomdai szakkifejezéssel élve eltördelés és elemelés történt. A következő két sor ezt példázza.
Elsőrendű orvosi műszerek trágyázási célra kaphatók.
Eladó nagy mennyiségű trágya orvosi célokra. ^[7]