
A Jadviga párnája naplóformában írt regény. A naplót Osztatní András írja, esküvője napján kezdve a bejegyzéseket. Hangja nem épp felhőtlen; mert igaz, hogy megnyerte feleségül a varázslatos Jadvigát, ám már a nászéjszakán érik bizonyos, nehezen meghatározható, kellemetlen benyomások. A férj gyanakodni kezd, lassan szinte rögeszméjévé válik, hogy valami „nincs rendben”. Közben persze múlnak nemcsak a napok, az évek is. A napló – sajátos szemszögből és egy sajátos szenvedély tükrében – szinte a századfordulótól beszámol a kisebbségi kisváros mindennapjairól, történelem alatti történelméről. A főhősnek gyermeke is születik, Miso, akinek cseperedése szintén érdekes fejezetekkel gyarapítja a naplót. Osztatní András és Jadviga viszonya azonban nem hogy tisztulni látszana, egyre homályosabb és rejtélyesebb lesz. Olyannyira, hogy az olvasó szinte egy házasságtörési és „vérfertőzési” történetként kezdi olvasni, kivált akkortól, amikor a napló Jadviga kezébe kerül, aki nem csupán elolvassa férje titkos irományait, benne a róla szóló különböző passzusokkal, de társszerzővé válik: beleír a naplóba, kiigazít bizonyos dolgokat, új információkkal szolgál. Még később, az immár felcseperedett Miso is kezébe kaparintja szüleinek közös feljegyzésgyűjteményét, és ő sem állhatja meg kommentárok, bejegyzések nélkül. Az olvasónak ekkor már hármas nézőpontból előadott történetet kell rekonstruálnia, felderítenie, azt, milyen viszonyban állt Jadviga a nevelőapjával (aki férjének igazi apja), mi köti őt egy bizonyos ügyvédbojtárhoz, akinek gyermeke végül is Miso. A többszörösen összetett, nyelvileg-stilárisan is remekül megformált regényt a szerző, Závada Pál előadásában hallhatjuk. / Forrás:
www.kello.hu