Öröknyár: In memoriam Nagy Gáspár | versszínházi előadás
2022. május 06. 17:00
BDK, IV. emeleti előadóterem
Előadják Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek
Szerkesztette és színpadra alkalmazta Ekler Andrea irodalomtörténész, szerkesztő
A programot a „30 éve szabadon” Emlékbizottság támogatja
Öröknyár – Nagy Gáspár „rendszerváltó versei”
Versszínházi előadás (szinopszis)
Az 1989-es rendszerváltás előkészítésében a költők, írók is vitathatatlan szerepet töltöttek be, kihúztak egy-egy téglát a bennünket szabadságtól elválasztó falból. Nagy Gáspár a rendszerváltás előtt és után is megőrizte rendíthetetlen hitét, elhivatottságát, költészetében a morál és esztétikum egységét, s mivel egy pillanatra sem vált szélkakassá, hitelességét is. Az Illyés Gyula 85. születésnapján című esszéjében így fogalmaz: „a gond, az a közös gond, amiért az egész íróság szolgálat lett, aszkézissé vált, hát ez az, ami lenyűgöző. ’Óvni egy széthulló családot’, magára eszméltetni és megtartani egy nemzetet, ha sem a politika, sem pedig a fennkölt szellemek ez ügyben már nem éreznek illetékességet.”
Elődeivel és nemzedéktársaival sürgette a szocializmus hamisságának leleplezését, a diktatúra megdöntését, hangsúlyozta a történelmi tisztánlátás szükségességét. Már a hetvenes években is megfigyelték, de a „verspetárdák csak később robbantak”, a nagy botrányok a nyolcvanas években következtek. A legnagyobb visszhangot kiváltott, legismertebb botrányt az Új Forrás 1984. 5. számában közölt Öröknyár: elmúltam 9 éves című vers váltotta ki. A verset Nagy Imre kivégzésének 25. évfordulójára, 1983-ban írta. A vers több ízben utal Nagy Imre monogramjára a szavak elején és végén, s nyíltan sürgeti a mártírok eltemetését, s a bűnösök megnevezését: „egyszer majd el kell temetNI / és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI”. A folyóirat még standokon lévő példányait összeszedték, a könyvtárakból eltávolították. Nagy Gáspár kiadásra váró kötetét a Magvető Kiadónál letiltották. A vers rovat szerkesztőjét, Sárándi Józsefet eltávolították a folyóirattól, Monostori Imre főszerkesztői kinevezését pedig eltolták egy évvel. Nagy Gáspár körül forrt a levegő, ez végül a Magyar Írószövetség titkári posztjáról való eltávolításához vezetett. Éppen ennek révén a nyolcvanas években rendkívüli népszerűségnek örvendett. 1989. június 16-án Cseres Tiborral ő helyezte el az Írószövetség koszorúját Nagy Imre és társai újratemetésekor. Nagy Gáspár ezt tekintette személyes rehabilitációjának.
A versszínházi előadás Nagy Gáspár „rendszerváltó” versei mellett a III/III-as aktákban szereplő, róla szóló jelentésekből épül fel. Az Öröknyár című előadás során a két színész, Tallián Mariann és Lázár Balázs kettős szerepben látható, egyfelől a lírai én szerepében, másfelől az államhatalom megtestesítőiként. A színpad is két részre oszlik, egy privát és egy hivatalos térre, amelyből a színészek ki-kilépnek, közvetlenül is a játéktérbe helyezve, az események, lelki folyamatok részesévé téve a nézőket is, miközben korabeli dokumentumok vetítésével is megidéződik a diktatúra és a rendszerváltás időszaka. Szakolczay Lajos előadásról szóló kritikája az Agria 2019. őszi számában olvasható.
Szerkesztette és színpadra alkalmazta Ekler Andrea irodalomtörténész, szerkesztő
A programot a „30 éve szabadon” Emlékbizottság támogatja
Öröknyár – Nagy Gáspár „rendszerváltó versei”
Versszínházi előadás (szinopszis)
Az 1989-es rendszerváltás előkészítésében a költők, írók is vitathatatlan szerepet töltöttek be, kihúztak egy-egy téglát a bennünket szabadságtól elválasztó falból. Nagy Gáspár a rendszerváltás előtt és után is megőrizte rendíthetetlen hitét, elhivatottságát, költészetében a morál és esztétikum egységét, s mivel egy pillanatra sem vált szélkakassá, hitelességét is. Az Illyés Gyula 85. születésnapján című esszéjében így fogalmaz: „a gond, az a közös gond, amiért az egész íróság szolgálat lett, aszkézissé vált, hát ez az, ami lenyűgöző. ’Óvni egy széthulló családot’, magára eszméltetni és megtartani egy nemzetet, ha sem a politika, sem pedig a fennkölt szellemek ez ügyben már nem éreznek illetékességet.”
Elődeivel és nemzedéktársaival sürgette a szocializmus hamisságának leleplezését, a diktatúra megdöntését, hangsúlyozta a történelmi tisztánlátás szükségességét. Már a hetvenes években is megfigyelték, de a „verspetárdák csak később robbantak”, a nagy botrányok a nyolcvanas években következtek. A legnagyobb visszhangot kiváltott, legismertebb botrányt az Új Forrás 1984. 5. számában közölt Öröknyár: elmúltam 9 éves című vers váltotta ki. A verset Nagy Imre kivégzésének 25. évfordulójára, 1983-ban írta. A vers több ízben utal Nagy Imre monogramjára a szavak elején és végén, s nyíltan sürgeti a mártírok eltemetését, s a bűnösök megnevezését: „egyszer majd el kell temetNI / és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI”. A folyóirat még standokon lévő példányait összeszedték, a könyvtárakból eltávolították. Nagy Gáspár kiadásra váró kötetét a Magvető Kiadónál letiltották. A vers rovat szerkesztőjét, Sárándi Józsefet eltávolították a folyóirattól, Monostori Imre főszerkesztői kinevezését pedig eltolták egy évvel. Nagy Gáspár körül forrt a levegő, ez végül a Magyar Írószövetség titkári posztjáról való eltávolításához vezetett. Éppen ennek révén a nyolcvanas években rendkívüli népszerűségnek örvendett. 1989. június 16-án Cseres Tiborral ő helyezte el az Írószövetség koszorúját Nagy Imre és társai újratemetésekor. Nagy Gáspár ezt tekintette személyes rehabilitációjának.
A versszínházi előadás Nagy Gáspár „rendszerváltó” versei mellett a III/III-as aktákban szereplő, róla szóló jelentésekből épül fel. Az Öröknyár című előadás során a két színész, Tallián Mariann és Lázár Balázs kettős szerepben látható, egyfelől a lírai én szerepében, másfelől az államhatalom megtestesítőiként. A színpad is két részre oszlik, egy privát és egy hivatalos térre, amelyből a színészek ki-kilépnek, közvetlenül is a játéktérbe helyezve, az események, lelki folyamatok részesévé téve a nézőket is, miközben korabeli dokumentumok vetítésével is megidéződik a diktatúra és a rendszerváltás időszaka. Szakolczay Lajos előadásról szóló kritikája az Agria 2019. őszi számában olvasható.
2022. április 27.