Válogatás szombathelyi Derkovits-emlékekből | tárlatvezetés
„…talán még akadna valaki, aki emlékezne rám” : Válogatás szombathelyi Derkovits-emlékekből címmel kamarakiállítás nyílt a Berzsenyi Dániel Könyvtárban Derkovits Gyula születésének 130. évfordulója alkalmából. A tárlat fényképek, újságcikkek, aprónyomtatványok, plakátok és könyvek segítségével mutatja be a Kossuth-díjas festő- és grafikusművész életét és helyi kultuszának ápolását.
A kiállítás finisszázsaként 2024. június 27-én (csütörtökön) 16:30-tól az érdeklődők vezetéssel tekinthetik meg az összeállítást. A program 40-45 percet vesz igénybe.
Gyülekező a könyvtár 1. emeleti hírlapolvasójában 16:15-től.
A részvétel előzetes regisztrációt nem igényel.
Derkovits Gyula 1894. április 13-án született Szombathelyen. Tehetsége korán megmutatkozott: édesapja asztalosműhelyében dolgozott inasként, viszont munka után, esténként és vasárnap folyton rajzolt és festett. Szombathelyi évei alatt nem részesült művészeti képzésben, így önképzés útján fejlesztette tehetségét. Az ifjú festőművész munkáiért első alkalommal 1912-ben Wolf Samu vászonkereskedő és Mayer Jakab kalapos fizetett tiszteletdíjat. 1914-ben katonai szolgálatra jelentkezett, majd a frontra vezényelték. Szülővárosába többé nem tért vissza, ugyanakkor felesége, Derkovits Gyuláné visszaemlékezésében olvashatjuk, hogy szeretett volna Szombathelyen bemutatkozni: „Egyszer majd elviszlek Szombathelyre – mondotta – és megmutatom neked, milyen más a Gyöngyös meg a kis Perint, mint a Duna. Azok ott megnyugtatnak. Jó a partjukon sétálni. Szeretnék egyszer egy kollektív kiállítást rendezni a Kulturházban. Így mutatkoznék be – talán még akadna valaki, aki emlékezne rám.” (Szabad Vasmegye, 1948. febr. 13.)
A kiállítás finisszázsaként 2024. június 27-én (csütörtökön) 16:30-tól az érdeklődők vezetéssel tekinthetik meg az összeállítást. A program 40-45 percet vesz igénybe.
Gyülekező a könyvtár 1. emeleti hírlapolvasójában 16:15-től.
A részvétel előzetes regisztrációt nem igényel.
Derkovits Gyula 1894. április 13-án született Szombathelyen. Tehetsége korán megmutatkozott: édesapja asztalosműhelyében dolgozott inasként, viszont munka után, esténként és vasárnap folyton rajzolt és festett. Szombathelyi évei alatt nem részesült művészeti képzésben, így önképzés útján fejlesztette tehetségét. Az ifjú festőművész munkáiért első alkalommal 1912-ben Wolf Samu vászonkereskedő és Mayer Jakab kalapos fizetett tiszteletdíjat. 1914-ben katonai szolgálatra jelentkezett, majd a frontra vezényelték. Szülővárosába többé nem tért vissza, ugyanakkor felesége, Derkovits Gyuláné visszaemlékezésében olvashatjuk, hogy szeretett volna Szombathelyen bemutatkozni: „Egyszer majd elviszlek Szombathelyre – mondotta – és megmutatom neked, milyen más a Gyöngyös meg a kis Perint, mint a Duna. Azok ott megnyugtatnak. Jó a partjukon sétálni. Szeretnék egyszer egy kollektív kiállítást rendezni a Kulturházban. Így mutatkoznék be – talán még akadna valaki, aki emlékezne rám.” (Szabad Vasmegye, 1948. febr. 13.)
2024. június 19.