Szíveddel láss! | zeneműtári találkozások
2023. október 10. 16:30
BDK, Médiatár és nyelvi részleg
A fehér bot világnapja alkalmából Juhász Tamás zenésszel, íróval, újságíróval
Zoványi Ibolya könyvtáros beszélget
Október 15-e a fehér bot világnapja. 1988 óta a nemzetközi nap célja a közvélemény figyelmének felhívása a vakok és gyengénlátók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetőségeit, a társadalomba való teljesebb értékű beilleszkedésük útját.
Vendégünk, Juhász Tamás történetét a 2013-ban megjelent, Szegény anyám, ha látnám című könyvből ismerhetjük, melyet édesanyjával, Sándor Erzsivel közösen írtak. Az azóta eltelt időben Tamás a kulturális élet számos területén megjelent, hogy közvetítésével közelebb kerüljenek egymáshoz a látók és a nem látók. Vakrandi címmel érzékenyítő foglalkozásokat tartott középiskolásoknak, a Muzsikus rádióban saját műsora volt, három éven át moderálta a Vakság című osztálytermi előadást.
Az ELTE történelem szakán szerzett diplomát. Novelláiban, melyek neves lapokban jelennek meg – Élet és Irodalom, Irodalmi Jelen, Helikon, Látó – a közéleti témákon túl az útkeresés, az össze- és valahová tartozás kérdéseire keresi a válaszokat.
A nagy szerelem azonban számára egyértelműen a zene: 10 évesen kezdett gitározni, középiskolás korától zenekarokban játszik. Jelenlegi együttese a Vaklárma, mellyel utcazenei fesztiválokon és a Szigeten is felléptek. Gitárját a beszélgetésre is magával hozza, így kapunk némi ízelítőt saját szerzeményeiből, miközben olyan témákat érintünk: hogyan tudunk jól segíteni vak embertársainknak? Néznek-e filmet, járnak-e színházba a nem látók? Mennyit ér a hangzatos integráció? Valóban zenei tehetséggel kompenzálja a természet a látás hiányát? Lehet-e hobbija a hegymászás egy nem látó embernek?
Beszélgetésünk mottója Tamás alábbi gondolata: „Jó lenne, ha a látók a vakságot nem valami misztikus dolognak fognák fel.”
Zoványi Ibolya könyvtáros beszélget
Október 15-e a fehér bot világnapja. 1988 óta a nemzetközi nap célja a közvélemény figyelmének felhívása a vakok és gyengénlátók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetőségeit, a társadalomba való teljesebb értékű beilleszkedésük útját.
Vendégünk, Juhász Tamás történetét a 2013-ban megjelent, Szegény anyám, ha látnám című könyvből ismerhetjük, melyet édesanyjával, Sándor Erzsivel közösen írtak. Az azóta eltelt időben Tamás a kulturális élet számos területén megjelent, hogy közvetítésével közelebb kerüljenek egymáshoz a látók és a nem látók. Vakrandi címmel érzékenyítő foglalkozásokat tartott középiskolásoknak, a Muzsikus rádióban saját műsora volt, három éven át moderálta a Vakság című osztálytermi előadást.
Az ELTE történelem szakán szerzett diplomát. Novelláiban, melyek neves lapokban jelennek meg – Élet és Irodalom, Irodalmi Jelen, Helikon, Látó – a közéleti témákon túl az útkeresés, az össze- és valahová tartozás kérdéseire keresi a válaszokat.
A nagy szerelem azonban számára egyértelműen a zene: 10 évesen kezdett gitározni, középiskolás korától zenekarokban játszik. Jelenlegi együttese a Vaklárma, mellyel utcazenei fesztiválokon és a Szigeten is felléptek. Gitárját a beszélgetésre is magával hozza, így kapunk némi ízelítőt saját szerzeményeiből, miközben olyan témákat érintünk: hogyan tudunk jól segíteni vak embertársainknak? Néznek-e filmet, járnak-e színházba a nem látók? Mennyit ér a hangzatos integráció? Valóban zenei tehetséggel kompenzálja a természet a látás hiányát? Lehet-e hobbija a hegymászás egy nem látó embernek?
Beszélgetésünk mottója Tamás alábbi gondolata: „Jó lenne, ha a látók a vakságot nem valami misztikus dolognak fognák fel.”
2023. október 03.