Suzanne Simard: A bölcs erdő titka
Külcsín tekintetében mintha egy vaskos mesekönyvet vennénk kézbe Suzanne Simard első magyarul megjelenő munkája esetében. A cím sem oszlatja el fabulás képzeteinket: A bölcs erdő titkai. De még az alcím is Az „anyafák” felfedezéséről tájékoztat. S a bölcsesség már a borítón elkezdődik: „Nem mi mentjük meg az erdőt, az erdő ment meg minket”. Ám mint kiderül, fantasztikus áttörést jelentő tudományos munkáról van szó. A kanadai szerző erdőkutatóként hálózatok komplex rendszereként tekint az erdőre: kísérleteivel bebizonyította, hogy a fák a föld alatti hálózataikon kommunikálnak egymással, ez a fajta együttműködés pedig ellenállóbbá teszi az egész erdőt. Tehát a fák, így valódi lakóközösséget alkotnak, és rejtett összeköttetésük segítségével érzékelik egymást: felismerik szomszédjaikat, tanulnak a másiktól, alakítják viselkedésüket, emlékeznek a múltbeli eseményekre és döntéseikkel befolyásolják saját jövőjüket - eddig érve, talán újra felvetül a mesekönyv lehetősége. Suzanne Simard Brit-Kolumbiában, egy erdőben nőtt fel, és a nagyapjától tanult az „erdő csendes, összefüggő szövetéről”. Családjuk generációkon át a fakivágás szerény mesterségéből élt. Később fiatal erdészként nem akart kereskedelmi alapú fakitermelést végző cégeknek dolgozni, a riasztó mértékű tarkivágások ugyanis ellentétesek voltak az elveivel. Aztán tudósként, a laborban dolgozva rájött, hogy a fenyőcsemeték képesek szenet átadni a gyökereikkel, és kíváncsi lett, vajon egy igazi erdőben is így történik-e. Irány a terep, a számára már otthonos erdő. A helyszínen aztán bebizonyosodott, hogy a papírnyír és a duglászfenyő kétirányú beszélgetést folytat a talajban (a tuja a várakozásainak megfelelően nem, mert az a faj saját kis külön világot alkot). E kutatásai miatt akkoriban sokan őrültnek gondolták, és nehezen jutott támogatási pénzekhez. Eredményei mégis összeálltak egy elképesztő elméletté: a fák jelentik az erdő alapjait, ám az erdő sokkal több annál, mint amit az ember lát. A fák alatti talaj ugyanis végtelen számú csatornával van tele, amelyek összekötik a fákat és lehetővé teszik a kommunikációt, és így egyetlen élő szervezetté alakítják az erdőt. Itt jönnek a képbe az anyafák vagy „csomóponti fák”, amelyek nevelik az aljnövényzetben fejlődő kicsiket. A magoncok ugyanis az idősebb anyafák hálózatában nevelkednek, ezek az anyafák pedig több száz másikkal lehetnek összeköttetésben. Simard azt is tudta, hogy felfedezéseinek köszönhetően megváltoznak majd az emberek fákkal kapcsolatos nézetei, ezért kiemelte, hogy a fák nemcsak versenytársak, de együtt is működnek egymással. Egy színes képblokkal és számos, többnyire családi fekete-fehér fotókkal illusztrált könyvének gondolatai a természet varázslatos világába kalauzolják el az olvasót. A benne közölt információ ihlette például James Cameront az Avatarban ábrázolt lélekfa megalkotásakor. / Forrás: www.kello.huJelzet: 581 S 58
2022. február 08.