Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

Az állatok által elbeszélt történetek lehetőséget teremtenek az íróknak, hogy az embereket más szemszögből mutassák be: a hétköznapi tevékenységek, a napi rutin vagy az unalomig ismert érzelmek egyszerre egzotikusnak és megismerésre érdemesnek tűnnek fel. A jelen sikerregény szerzője egy igen váratlan húzással egy óriáspolipot tett meg könyve elsődleges elbeszélőjének. Marcellus a Sowell Bay-i Akváriumban éli életét, melyből, mint megtudjuk, már csak megközelítőleg fél év van hátra. Az óriáspolipok ugyanis csak igen ritkán élnek tovább négy évnél. A történeteket tehát Marcellus szemszögéből ismerhetjük meg, s bár jópofa a polip, sajátos humora és világlátása van, a valódi főszereplő egy hetvenéves özvegyasszony, Tova lesz. A nő férje halála után sem szeretne az önsajnálatba és az unalomba merülni, így közösségi munka gyanánt a helyi akváriumban kezd takarítani. Itt ismerkedik össze Marcellusszal, aki rendre megszökik a számára kijelölt tartályból. Megismerjük Tova múltját és mindennapjait. A férje betegségének utolsó hónapjait, az asszony bánatát, valamint harminc éve halott fia rejtélyét is, aki tizennyolc évesen lett állítólag öngyilkos. Emellett egy másik szálon egy harmincéves fiatal férfi, Cameron is bekerül a képbe, aki szintén az akváriumban dolgozik. Ő rég nem látott apjával akarja zavaros viszonyát rendezni, de emellett a boldogságra is nyitott lenne, szeretne végre egy igazi megértő párt találni. Ebben ismét nyolckarú barátunk, Marcellus lesz a segítségére. A lélektanilag árnyalt, mégis szórakoztató, elgondolkodtató és megindító történet nem véletlenül lett népszerű a tengerentúlon. / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: V 31