Meg Lowman: A nyolcadik kontinens

A botanika- és ökológiatudományban valóságos forradalmárnak, pionírnak számító tudós-felfedező, Margaret D. Lowman könyve, A nyolcadik kontinens jelenik meg most magyar nyelven. A mű rendkívüli, nemcsak a hatalmas szakmai tudás, élénk mesélőkedv, elkötelezett környezettudatosság és a fák, élővilág iránt szenvedélyes szeretet okán, hanem amiatt is, mert Lowman egy ritka szakterület, a lombkoronák világának kutatója. Bár ez a "zöld takaró" (még mindig) óriási területet fed le, foglal el, sokáig - egészen a nyolcvanas évekig - nem volt explicit kutatás tárgya, elmélyülten foglalkozni a témával Lowman kezdett, beleértve a lombkoronaökológiát, a lombkoronaösvények és a rovarok kapcsolatát is. A "lombkoronakutatás anyjaként" ismert tudós annak idején saját maga tervezett hőlégballonokat és sétányokat a fák tetejének felfedezéséhez, hogy megfejtse a világ erdeinek rejtélyeit, különös tekintettel a rovarkártevőkre, az ökoszisztéma egyensúlyára, a biodiverzitásra. Lowman amerikaiként 1978 és 1989 között Ausztráliában élt, hogy az itteni esőerdőkben és száraz erdőkben lombkorona-kutatással, az erdők megőrzésének és regenerálásának kérdésével foglalkozzon. Mindezekről részletesen mesél könyvében, amely egyszerre személyes és szakmai memoár, illetve ismeretterjesztő kötet. A tizenegy fejezetnek egy-egy számára kedves fafajta után adott címet - Amerikai szil, Kedvenc nyíreim, Illatos kanapéfa, Óriá csípőfa, New England-i borsmentafa - és így tovább, egészen az utolsó részig, amelyben arra a drámai erejű kérdésre keresi a választ, hogy "megmenthetjük-e utolsó, legértékesebb erdeinket"? / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: 581 L 85