Életünk 2025. 3. szám
Útra kelni a tenger felé
Lendületet venni a legnehezebb. Pontosabban talán: a lendületvétel előtti utolsó gondolat. Szembenézni az arccal, amely a döntést már meghozta, de egyre távolodva önmagától megkérdőjelezi erejét, súlyát a mozdulatban. A tarthatatlan erő. Mindig minden új, amire vágyunk mégiscsak első lesz és az első félelme, sebezhetősége is beleköltözik ebbe a vágyakozásba.
15 éves korom óta dolgozom a kulturális újságírás, a művészeti sajtó világában, ez lassan az életem fele, és úgy tűnik, ez mindig egyre nagyobb részt fog belőle követelni. Fanatikus vagyok – mondhatjuk így is: szerelmes és meghatott minden emberibe, minden bátor művészeti alkotásba, minden felvállalt nyitottságba – az empátia, az alkotás, a jelenvaló rögzítése lelkesít, ahogy az ehhez szükséges művészi őszinteség és felülkerekedés zsigeri gesztusaink fölött lenyűgöz. Számomra ez az alkotó legfontosabb kihívása, mérőeszköze: hogyan tudja a művet a befogadó előtt, mint a vendégnek ajánlott gyümölcsöt megtisztítani, önmagáért valónak mutatni. Az Életünk legfontosabb célja is ez: jó irodalmat közölni, minőségi értekező szövegeket mutatni a kortárs művészetről, mindeközben vizuálisan gyönyörködtetni, kísérletezni. Ez a nulladik pont, az abszolút alap.
Számos olyan kezdeményezés indult el a kulturális folyóiratok és tematikus művészeti kiadványok világában az elmúlt húsz évben, amelyek azzal nyitottak új csatornákat, hogy felemelték a befogadót az adott művészeti-tudományos szféra szintjére, nemcsak kinyilatkoztatni, hanem edukálni, megértetni, szórakoztatni is szerettek volna anélkül, hogy azt minőségromlás vagy túlzott popularitás kísérje. A tudomány és a művészet státuszának elvárása helyett a tudomány és a művészet közlési, megnyilvánulási eszközeihez kerestek új alternatívákat, kódokat. Ahogy egyszer egy öreg barátomtól tanultam: „Hiába okos ez a pap, ha nem tanul meg a nyelvünkön beszélni, itt senki nem fogja megérteni az istent.”
Hogy példákkal is szemléltessem, fontos nevén neveznem azt a néhány magazint, a Kinfolkot, a Plus Magazint, és mindenekelőtt a The Happy Readert (és a főszerkesztőjét, Seb Eminát) amelyek egyaránt a kortárs kultúra, dizájn és művészet határán mozognak olyan sajtóműfajokkal, amelyek a szerzők mérhetetlen tudását igyekeznek közérthetőbb szövegekként közvetíteni: esszékkel, interjúkkal, tárcákkal és elképesztő vizuális élménnyel szólnak az irodalomról, a művészetről és ezek értelmezéséről, vizsgálatáról.
Az Életünk folyóirat új időszakának példaképei ezek a munkák. Az Életünk törekedni fog a nyitottságra, és – ahogy minden időszakosan megjelenő folyóiratnak az elemi lényege – a művészet jelenének, a kortárs kultúra bemutatásának minél szélesebb, minél sokrétűbb rögzítésére. Míg a könyvek az időtlenségre vágynak, egy negyedévente megjelenő folyóirat feladata nem lehet több és tisztább: megmutatni a jelent olyannak, amilyen. A kortárs kultúra, művészet lenyomatává válni minden lapszámmal.
Az Életünk kísérletet fog tenni arra, hogy a kortárs irodalom, művészet szócsöve legyen, kiemelt fókuszt helyezve a pályakezdőkre, a közép- és kelet-európai irodalom fordítására, valamint Szombathely kulturális életére, az irodalom társművészeteire, a bátor kezdeményezésekre. Mindent meg fogunk tenni ennek érdekében, ahogy törekedtünk erre már jelen, pályakezdéssel foglalkozó lapszámunk esetében is.
Ezúton szeretném is megköszönni kollégáimnak, akik nélkül ez a friss Életünk nem jöhetett volna létre: Geosits Zsolt rendkívüli érzékkel álmodta újra a Kulcsár- és Pete-féle, 1970-es években futó Életünk arculatát, ahogy a tördelés és grafikai munkák is az ő nevéhez köthetők. Balsay Dorina állandó fotósként fogja megrendítő atmoszférával bíró képi anyaggal színesíteni a folyóirat lapszámait, nagyinterjúit. Az alapos, gyors olvasószerkesztői és korrektori munkát pedig Kocsis Marcell kollégánknak köszönhetjük.
Hálásak vagyunk minden szerzőnknek a hitelért, amellyel a lap szellemiségének első alapköveit segítettek letenni! Mi pedig minden energiánkkal azon leszünk, hogy ezek az alapkövek egy híd megépítését szolgálják. Hidat a tengerhez, hidat önmagunkhoz, hidat az élethez.
Továbbá szeretném megköszönni a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárnak a bizalmat és a kiadói feladatok ellátását, ahogy Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának azt a szellemi és kulturális elhivatottságot, amelynek köszönhetően új alapokat építhettünk az Életünk folyóiratnak.
Ahogy kezdtem, úgy is szeretném zárni ezt a gondolatmenetet: mindig lendületet venni a legnehezebb. Amikor ezeket a sorokat írom, már lendületben vagyunk, felelősségünk van, és ahogy minden pályakezdéshez elengedhetetlen a kritika, úgy az Életünk további fejlődéséhez is fontos támpont a visszajelzés. Ezért végezetül az Olvasóinknak szeretném megköszönni a megelőlegezett bizalmat, az impresszumban megjelölt e-mailre és postacímre pedig szeretettel vesszük, ha kapunk véleményeket!
Köszönöm!
Vincze Bence
15 éves korom óta dolgozom a kulturális újságírás, a művészeti sajtó világában, ez lassan az életem fele, és úgy tűnik, ez mindig egyre nagyobb részt fog belőle követelni. Fanatikus vagyok – mondhatjuk így is: szerelmes és meghatott minden emberibe, minden bátor művészeti alkotásba, minden felvállalt nyitottságba – az empátia, az alkotás, a jelenvaló rögzítése lelkesít, ahogy az ehhez szükséges művészi őszinteség és felülkerekedés zsigeri gesztusaink fölött lenyűgöz. Számomra ez az alkotó legfontosabb kihívása, mérőeszköze: hogyan tudja a művet a befogadó előtt, mint a vendégnek ajánlott gyümölcsöt megtisztítani, önmagáért valónak mutatni. Az Életünk legfontosabb célja is ez: jó irodalmat közölni, minőségi értekező szövegeket mutatni a kortárs művészetről, mindeközben vizuálisan gyönyörködtetni, kísérletezni. Ez a nulladik pont, az abszolút alap.
Számos olyan kezdeményezés indult el a kulturális folyóiratok és tematikus művészeti kiadványok világában az elmúlt húsz évben, amelyek azzal nyitottak új csatornákat, hogy felemelték a befogadót az adott művészeti-tudományos szféra szintjére, nemcsak kinyilatkoztatni, hanem edukálni, megértetni, szórakoztatni is szerettek volna anélkül, hogy azt minőségromlás vagy túlzott popularitás kísérje. A tudomány és a művészet státuszának elvárása helyett a tudomány és a művészet közlési, megnyilvánulási eszközeihez kerestek új alternatívákat, kódokat. Ahogy egyszer egy öreg barátomtól tanultam: „Hiába okos ez a pap, ha nem tanul meg a nyelvünkön beszélni, itt senki nem fogja megérteni az istent.”
Hogy példákkal is szemléltessem, fontos nevén neveznem azt a néhány magazint, a Kinfolkot, a Plus Magazint, és mindenekelőtt a The Happy Readert (és a főszerkesztőjét, Seb Eminát) amelyek egyaránt a kortárs kultúra, dizájn és művészet határán mozognak olyan sajtóműfajokkal, amelyek a szerzők mérhetetlen tudását igyekeznek közérthetőbb szövegekként közvetíteni: esszékkel, interjúkkal, tárcákkal és elképesztő vizuális élménnyel szólnak az irodalomról, a művészetről és ezek értelmezéséről, vizsgálatáról.
Az Életünk folyóirat új időszakának példaképei ezek a munkák. Az Életünk törekedni fog a nyitottságra, és – ahogy minden időszakosan megjelenő folyóiratnak az elemi lényege – a művészet jelenének, a kortárs kultúra bemutatásának minél szélesebb, minél sokrétűbb rögzítésére. Míg a könyvek az időtlenségre vágynak, egy negyedévente megjelenő folyóirat feladata nem lehet több és tisztább: megmutatni a jelent olyannak, amilyen. A kortárs kultúra, művészet lenyomatává válni minden lapszámmal.
Az Életünk kísérletet fog tenni arra, hogy a kortárs irodalom, művészet szócsöve legyen, kiemelt fókuszt helyezve a pályakezdőkre, a közép- és kelet-európai irodalom fordítására, valamint Szombathely kulturális életére, az irodalom társművészeteire, a bátor kezdeményezésekre. Mindent meg fogunk tenni ennek érdekében, ahogy törekedtünk erre már jelen, pályakezdéssel foglalkozó lapszámunk esetében is.
Ezúton szeretném is megköszönni kollégáimnak, akik nélkül ez a friss Életünk nem jöhetett volna létre: Geosits Zsolt rendkívüli érzékkel álmodta újra a Kulcsár- és Pete-féle, 1970-es években futó Életünk arculatát, ahogy a tördelés és grafikai munkák is az ő nevéhez köthetők. Balsay Dorina állandó fotósként fogja megrendítő atmoszférával bíró képi anyaggal színesíteni a folyóirat lapszámait, nagyinterjúit. Az alapos, gyors olvasószerkesztői és korrektori munkát pedig Kocsis Marcell kollégánknak köszönhetjük.
Hálásak vagyunk minden szerzőnknek a hitelért, amellyel a lap szellemiségének első alapköveit segítettek letenni! Mi pedig minden energiánkkal azon leszünk, hogy ezek az alapkövek egy híd megépítését szolgálják. Hidat a tengerhez, hidat önmagunkhoz, hidat az élethez.
Továbbá szeretném megköszönni a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárnak a bizalmat és a kiadói feladatok ellátását, ahogy Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának azt a szellemi és kulturális elhivatottságot, amelynek köszönhetően új alapokat építhettünk az Életünk folyóiratnak.
Ahogy kezdtem, úgy is szeretném zárni ezt a gondolatmenetet: mindig lendületet venni a legnehezebb. Amikor ezeket a sorokat írom, már lendületben vagyunk, felelősségünk van, és ahogy minden pályakezdéshez elengedhetetlen a kritika, úgy az Életünk további fejlődéséhez is fontos támpont a visszajelzés. Ezért végezetül az Olvasóinknak szeretném megköszönni a megelőlegezett bizalmat, az impresszumban megjelölt e-mailre és postacímre pedig szeretettel vesszük, ha kapunk véleményeket!
2025. november 21.