Életünk 2024. 4 szám

Fábián László folyamatosan jelen van az országos irodalmi lapokban, kifogyhatatlanul ír és üzen az olvasónak. Megérinti a körülötte mozgó világ és folyton erre reflektál műveiben. A szánalom virtusa című „regénye” tekintélyes részt követel a teljes lapszámból. A narrátor nyolcvanhárom oldalon keresztül igyekszik nemrégiben elhunyt szomszédasszonya családját érintő titokra fényt deríteni, de hogy miért pont ő vállalkozik erre a feladatra, nos látszólag fogalma sincsen…  Az illusztrációt Polgár Csaba fotóművész zsennyei fotói adják. Buji Ferenc előveszi és leporolja a komoly jogi kérdéseket generáló Bengáli tűz című kötet eredettörténetét. Valójában ki is a szerzője a Bengáli tűz nagysikerű, számos külföldi és hazai kiadást megérő regénynek, mi is történt Hajnóczy Rózsával? Germanus Gyula miért csak felesége halála után kezdett bele a szerzői jogviszony tisztázásába? Kérdések, melyekre hiteles bizonyítékok hiányában biztos válasz már aligha adható. Ám a szerző véleménye egyértelmű, amely markánsan kirajzolódik a fellelhető források alapos tanulmányozásából. Adamik Tamás 80. születésnapja alkalmából válogatás jelent meg a 2018-2023 között keletkezett verseiből és műfordításaiból, amelyről Simon Lajos Zoltán így ír: „Adamik Tamás gazdagon termő gyümölcsöskertbe hív minket vendégségbe, olyan varázslatos kertbe, amely igazi fölüdülést nyújt a léleknek.” Zalán Tibor ki- és felhasználva Arany János Shakespeare Hamlet fordítását, színművet alkotott újra, a lapszámban ezúttal az ötödik felvonás első jelenete került kibontásra. Molnár Miklós megelégelte, hogy nem jelent meg számára elfogadható műfordítás Aldous Huxley The Doors of Perception című művéről, ezért előkereste még a kilencvenes években készült jegyzeteit, aktualizálta és olvasóink elé tárta, hogy pontot tegyen a megbocsáthatatlan gondatlanság ügyére. Ehhez kapcsolódóan Fábián László – megcsillogtatva műfordítói mivoltát (is) – Puskin vers műfordításának tapasztalatairól számol be. A mai ember számára talán túlságosan terjedelmes írásokat közlő lapszámot Czetter Ibolya irodalomtörténész lényegre törő, pontos, alapos kutatásokra épülő, Kristóf Ágota világhírű magyar írónőről szóló esszéje frissíti fel. Az írónő magyarországi fogadtatása ellentmondásos. Személyében az elnyomott, megalázott, de ambícióit fel nem adó, magányos, öntörvényű nő szabadságküzdelmét és érvényesülési harcát láthatjuk. A lapszámban esszét olvashatunk még Alexa Károly főszerkesztőtől, aki az emigráció irodalmáról foglalta össze gondolatait. Véleménye szerint „Nincs mit kertelni…, fel kell fedeznünk végre az emigráció irodalmát. Végre, azaz utólag. Nem kritikai méltatásokban, hanem a történeti filológia eszköztárát mozgósítva. Forráskutatás és történetmondás legyen egyszerre.”
 

Ajánlja: Spiegler-Kutasi Nikoletta