Életünk 2020. 2. szám

Ilyenkor valami örömérzület fájdult a szívemnek, mert a várt pillanat eljövetele és azonnali elmúlása szomorkás érzés. A megéltet szerettem volna konzerválni. (Szilárdi Béla)

Török László Balázs Béla-díjas fotóművész Salföldön készült fotói illusztrálják a lapszámot. Életművének legfontosabb mérföldköveiként tartható számon a Család című nagysikerű felvétele, valamint a Bari Károly segítségével készült Cigányok című fotósorozata. A magyar fotográfiai élet meghatározó személyisége, ám nemcsak egyedi látásmódja és technikája okán, hanem az olyan tettéért is, mint például a salföldi Pajta Galéria megalapítása. Fábián László Török László munkásságát összefoglaló írásában szinte alkotásról-alkotásra halad, felidézve emlékeket, eseményeket, párosítva hozzá a megfelelő irodalmi idézeteket. „Török László a világ evidenciáját látja, ám fényképezőgépével a látványt kiszakítja ebből az evidenciából, és – Keats módján, némiképpen a szivárványt szálazva – valami másként tárja elénk…”.
Buji Ferenc megjelenés előtt álló könyvének – A rejtőzködő Messiás. Ezotéria és exotéria az evangéliumban – egyik fejezetét közli, melyben arra próbál választ adni, hogy minek a hatására terjed az ezotéria, a misztérium a nyugati kereszténységben. Szintén egy megjelenés előtt álló kötetbe „lapozhatunk bele” soron kívül: Domonkos László író befejezés előtt álló rendhagyó modern magyar irodalomtörténeti kötetéből kaphatunk ízelítőt Gúzsbantánc címmel.

Patak Márta író ezúttal három kisprózával jelentkezik, melyek bár tartalmukban nem függenek össze, mégis áthatja őket a szerző szerethető stílusa. Először egy beteg gyermekét ápoló család hamis illúziókkal teli hétköznapjaiba csöppenünk, majd Algériában egy lövöldözés bennfentes túlélői lehetünk, végül pedig a rotyogó paprikás krumpli gőzében kavargó szerelmes emlékeken keresztül nézhetjük végig egy házasság szívbemarkoló, lepergő történetét.

Ajánlónkat egyfajta keretbe foglalva, Szilárdi Béla toleranciáról megfogalmazott gondolataival zárjuk:

„Az ember általában, ha elfogadja, hogy amit lát furcsa, tehát más, akkor sietve olyan magyarázatot keres, hogy a „milyenség” számára elfogadható, saját sémáiba illeszthető legyen. Ezzel szemben a toleráns attitűd nem keres rögtön elfogadható, valami sablonba illő magyarázatot. Nem az a kérdés, hogy miért tesz valaki így vagy úgy, nem feltételez a külső megjelenés vagy gondolkodás mögé ilyen vagy olyan, számára elfogadhatóként definiált okokat, érveket. Ma már biztos vagyok benne, a tolerancia, az előítéletekkel teli, sematikus érzés, az egysíkú életforma ellentéte.”

Ajánlja: Spiegler-Kutasi Nikolett