Háborúk és hátország – a szépirodalomban | válogatás

 

Könyvajánló jegyzék a témában

Janne Teller: Macskaköröm 
 
A Macskaköröm a délszláv háború (1991-1995) regénye; főképp a civil lakosság testi-lelki szenvedéseire mutat rá, teljesen „kimozdít bennünket a komfortzónánkból.” Ez a háború a második világháborút követő legvéresebb konfliktus volt, a halálos áldozatok száma meghaladta a 300 ezret, és egymilliónál is többen voltak azok, akik elhagyni kényszerültek szülőföldjüket.
Janne Teller a 90-es években Mozambikban dolgozott, döbbenten figyelte a modern Európában folyó népirtást. Személyes, életrajzi okokból is foglalkoztatták a történtek, mivel édesanyja a szlovén határ mellett született. Mindenképpen írni akart a háborúról, de sokáig nem tudta, hogyan – így született vagy nyolc változat belőle. Végül eldöntötte, hogy egy férfi szemszögéből, egyes szám első személyben írja meg a történetet. „Egy férfi elbeszélővel lehetséges kegyetlen őszinteséggel megszólalni. Teller őszintének és szenvedélyesnek, a szenvedélyeit őszintén és bátran megélő férfinak tartja saját hősét.”

A regény nem lineáris szerkezetű, hanem mozaikszerűen villant fel régebbi és új történéseket. Egy testet-lelket felemésztő, szenvedélyes szerelem története a háború dúlta Balkánon, középkorú hősei épp a vérontás kezdetén találkoznak. Shem sebészorvos, az ENSZ megbízásából dolgozik a háborús övezetben, Zója történész, férje diplomata.  A férfi, akinek bőrszíne sem fehér, nem európai, sokáig élt Jamaicán, Amerikában, Oslóban is. 8 éves kisfiát egy szigeten, nyaralás közben lelőtték. „Szarajevóban 1992 áprilisától 1995 decemberéig a lövések és a gránátok ezerhatszázkét gyermeket öltek meg” – gondolja végig Shem, aki második, Zójával közös gyermekét úgy vesztette el, hogy az asszony (hathetesen) „etnikai tisztogatásként” megölte.

A regény kezdetén a háborúnak vége, Shem visszatér Szarajevóba; azonnal szembesülünk eltökéltségével: „Amikor megölted a gyermekünket, tudtam, hogy meg kell öljelek, magamban.” Ez adja többek közt a kötet krimiszerűségét, feszültségét: nem tudjuk, mi fog történni. Shem szeretné tudni, megérteni, miért kellett ezt tennie a nőnek. Kettejük kapcsolata egyébként a háború alatt szétszakadt, mert az asszony nem akart elválni férjétől, de mikor újra találkoznak, a nő már szabad…  Mindketten benne élnek a háborúban, nem tudják feledni; a férfi jelentést közöl róla, Zója pedig könyvet ír a népirtásról, előadásokat tart.

Ez a könyv nem könnyű olvasmány: a háború szörnyűségei mellett „ízelítőt” kapunk a népirtás „szónoklataiból” és mindenütt szenvedő, megcsonkított, szétzilált családok tűnnek fel. Zója szájából hangzik el: „Shem, teljesen meg kell változnunk! Úgy, hogy a népirtás lehetetlenné váljon. Hogy ne ölhesd meg a másikat anélkül, hogy magadat meg ne öld.”
 
A „történelem dönt” és ismétli önmagát, hangzik el a könyvben, erre utal a címe is, a Macskaköröm.  A kötet tagolása egyébként a macska kilenc életére utal. Az utolsó, a kilencedik élet a mi döntésünk, a mi felelősségvállalásunk a jövőnkért.