Kertész András: Apaidő
Amikor egy kisgyermek megérkezik a családba, többnyire az édesanyára fókuszálnak a tekintetek, mert még ma is a közvélekedés része, hogy az édesanya szerepe a legfontosabb a kicsik életében. Holott a mai édesapák már az anyukákkal egyenértékű helyet foglalnak el a családi „koordináta rendszerben”. Mégis néha kicsit kirekesztettnek érezhetik magukat, legalábbis Kertész András mostani könyvében arról mesél szeretetteljes humorral, hogyan találta meg az „apai egyensúlyt” kisfia, Dávid életében. A munka és a magánélet „túlpörgetett” mindennapjai között balanszírozó édesapa, gyakorta „pocsék” szülőnek érezte magát, annak ellenére, hogy a kisfiuk boldogan várt és „előre tervezett” gyerekként jött a világra. Ezután fogant meg benne a gondolat, hogy minden héten egy szerdát „kiszakít” magának a rohanásból és a Dávid-szerdákon kizárólag kisfiával foglalkozik. Ezekkel a szerdákkal megszületett az a „minőségi idő”, ahol a szeretet, a figyelem, az ölelés, puszilgatás lett az apa-fia kapcsolat tartóoszlopa. Bár a munkája miatt gyakorta nemet kellett mondania, ha szerdai elfoglaltságra kérték fel, de ő soha „nem adta oda” ezeket a felejthetetlen napokat, amikor Dávidé volt a főszerep. Az év ötvenkét hetének valamennyi szerdai történeteit, kis színesekbe rendezve adja közre az édesapa, kortársai, sorstársai „okulására”, mert mint az kitűnik a szép kivitelű, színes ábrákkal kísért könyvéből, a módszere remekül működik, ekként mások érdeklődésére is számot tarthat. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: 613 K 41
Amikor egy kisgyermek megérkezik a családba, többnyire az édesanyára fókuszálnak a tekintetek, mert még ma is a közvélekedés része, hogy az édesanya szerepe a legfontosabb a kicsik életében. Holott a mai édesapák már az anyukákkal egyenértékű helyet foglalnak el a családi „koordináta rendszerben”. Mégis néha kicsit kirekesztettnek érezhetik magukat, legalábbis Kertész András mostani könyvében arról mesél szeretetteljes humorral, hogyan találta meg az „apai egyensúlyt” kisfia, Dávid életében. A munka és a magánélet „túlpörgetett” mindennapjai között balanszírozó édesapa, gyakorta „pocsék” szülőnek érezte magát, annak ellenére, hogy a kisfiuk boldogan várt és „előre tervezett” gyerekként jött a világra. Ezután fogant meg benne a gondolat, hogy minden héten egy szerdát „kiszakít” magának a rohanásból és a Dávid-szerdákon kizárólag kisfiával foglalkozik. Ezekkel a szerdákkal megszületett az a „minőségi idő”, ahol a szeretet, a figyelem, az ölelés, puszilgatás lett az apa-fia kapcsolat tartóoszlopa. Bár a munkája miatt gyakorta nemet kellett mondania, ha szerdai elfoglaltságra kérték fel, de ő soha „nem adta oda” ezeket a felejthetetlen napokat, amikor Dávidé volt a főszerep. Az év ötvenkét hetének valamennyi szerdai történeteit, kis színesekbe rendezve adja közre az édesapa, kortársai, sorstársai „okulására”, mert mint az kitűnik a szép kivitelű, színes ábrákkal kísért könyvéből, a módszere remekül működik, ekként mások érdeklődésére is számot tarthat. / Forrás: www.kello.huJelzet: 613 K 41
2024. január 23.