A budapesti születésű, vasi szívű művész
25 éve halt meg Sinkovits Imre
Vas megyei színházi fellépéseit lehetetlen egy szócikk keretében felsorolni. Helyette helyi kötődéseire, látogatásaira hívjuk fel a figyelmet a korabeli megyei napilapban megjelent nyilatkozatai alapján.
1928. szeptember 21-én született, Széchenyi István születésnapján, ami – ahogy fogalmazott – „kicsit meghatározó volt az életemben. Eszmélő gyermekkorom óta Széchenyi-tisztelő vagyok. Nem Kossuth. Jóllehet bennem több az indulatos, lendületes, forradalmi hajlam, de az eszem mégis Széchenyi után vezet, …”
Nagyapja, Sinkovich Vince Bányácskán, Németújvár (ma: Güssing, Ausztria) mellett, édesapja, Sinkovits Jenő Körmenden született. Előbbi kéményseprő mester, utóbbi vendéglős volt, főpincér a körmendi Koronában, majd később a Zöldfa vendéglőt vezette. Édesanyja, Göndöcs Terézia ágán volt zalai kötődése, nagyapja, dédapja vízimolnár volt. Stremben, ahol a malom is volt „mindent” lehetett kapni, oda járt át édesapja biciklivel (Körmend első rádióját is ott vette), ahol megismerkedett a későbbi feleségével. A Göndöcs nagyapa viszont nem nézte jó szemmel a kapcsolatot (egy molnár nem adja a lányát egy pincérhez), így a fiatalok Kispesten kezdtek közös életet.
Sinkovits Imre így Budapesten látta meg a napvilágot. Ahogy egy riport kapcsán fogalmazott: „Pesten tette le a gólya, de erről ő nem tehet és a szülőföldjének Vas megyét tartja”. Először 1934-ben, majd 1944. december és 1945 nyara között töltött hosszabb időt „itthon”, utána csak átutazott a vidéken.
Az 1940-es években cserkészként és leventeként is járt Vas megyében.
Cserkészeivel mint vezető cserkész táborozott a kemestaródfai Miród-forrásnál. Dr. Gyürki László pápai prelátus kezdeményezésére ennek emlékét 2002. szeptember 22-e óta emléktábla örökíti meg.
Körmendnél – leventeként – csaknem odaveszett a háborúban, de sok barátot és főleg élelmet szerzett. Ezeket az emlékeket aztán felhasználta híres filmje, A tizedes meg a többiek forgatásánál: egy térképes jelenetnél az ő kérésére mondták be Csákánydoroszló nevét.
1947-ben érettségizett, majd felvették a Színiakadémiára. 1948-tól a Belvárosi Színházban, 1949-től az Ifjúsági Színházban játszott, 1951-ben ment át a Nemzeti Színházhoz. 1956-os szerepvállalása miatt csak 1963-ban engedték vissza a Nemzeti Színház társulatába, amelynek évtizedeken át meghatározó tagja volt. Itt játszott haláláig.
Vas megyei felmenői mellett későbbi veje is innen származott. Lánya, Mariann a sárvári születésű olimpiai birkózó bajnokkal kötötte össze az életét.
De nézzük tovább, milyen apropóból járt még a megyében családi kötelékei mellett.
1965-ben a televízió „ablakot nyitott a megyére”, Vasi Hét címmel sugárzott felvételeket. Az egyhetes forgatás szombaton este zárult, ekkor mutatták be Őrsi Ferenc, Janovich Sandor és Wiedermann Károly riportfilmjét, Fából faragott emberek címmel, amely az Őrség életét elevenítette fel. Külön érdekessége volt a műsornak, hogy a narrátor szövegét az éppen a megyében tartózkodó Sinkovits Imre mondta. Ezzel kapcsolatban így mesélt: „Egészen véletlenül, de nagyon kedvemre történt ez a felkérés. Az Őrségben járva hallottam, hogy kisfilm készült az itt élőkről, s a csodálatos őrségi tájról. Éppen azon gondolkodtam, hogy milyen formában járulhatnék én is hozza a szülőföldemről készült film sikeréhez, amikor interurbán kerestek. Éppen Kőszegen tartózkodtam. A Televízió volt, s engem kért fel, hogy mondjam el a képekhez a szöveget. Mondanom sem kell: örömmel vállaltam...”
Vasi Hét a televízióban. Szombathelytől az Őrségig. Vas Népe 1965. aug. 29., 1. o.
A Savaria Karnevál narrátora is ebben az évben volt először. Kérdésre, hogy miként kapta a felkérést, Sinkovits elmesélte, hogy Körmendről, pontosabban Pinkamindszentről származik, ezért ebben az évben úgy döntöttek, hogy a külföldi utak helyett a hazait választják. Bozsoki tartózkodása alatt „érték utól” és kérték fel feleségével, Gombos Katalinnal a feladatra. Élvezték, hogy bevonták őket a színes kavalkádba. Egy alkalommal éppen egy presszóban „szimpláztak”, amikor „bejött két náci. Az egyik SS őrnagy, a másik pedig őrmester volt. Egy pillanatra megállt a lég, mire az őrnagy a pultosnak beszólt: Te, Pista, hideg sör kéne, ha vóna. Hát volt ott nagy nevetés, meg hideg sör…”
Sinkovits Imre és Gombos Katalin színművészek, ill. Molnár Margit riporter a Savaria Napokon, 1965. (Fotó: Jákfalvi Elemér)
Sinkovits Imre és Gombos Katalin színművészek a Savaria Napokon, 1965. (Fotó: Jákfalvi Elemér)
Reflektorfényben két narrátor vendégünk: Gombos Kati, Sinkovits Imre. Vas Népe 1965. aug. 29., 6. o.
1970-ben a megyei könyvtár új épületének felavatásán is jelen volt. „A szocialista Magyarország legkorszerűbb könyvtárának átadásán” Sinkovits Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című versét szavalta el „az ünnepség bevezető mozzanataként.”
Sinkovits Imre szaval a Megyei Könyvtár új épületének avatásán, 1970. (Fotó: Garas Kálmán)
Sinkovits Imre megtekinti a Megyei Könyvtár új épületét, 1970. (Fotó: Garas Kálmán)
Hétfőn már az olvasókat várják… Átadták rendeltetésének a megyei könyvtár új épületét. Vas Népe1970. dec. 13., 1. o.
Pár nappal később autóbaleset érte a megyében közlekedve, Vát és Nemesbőd között gumidefekt miatt az árokba hajtott és egy fának ütközött. A Markusovszky Kórház baleseti sebészetére szállították, ahol dr. Tiborcz Sándor látta el a sérüléseit. Itt látogatta meg a Vas Népe című napilap újságírója, aki viccesen megjegyezte, hogy „néhánynapos vasi tartózkodás máris meglátszik a kiejtésén.”
A számtalan megyei fellépés és protokolláris esemény mellett megtaláljuk nevét a Szombathelyi Képtérépítő Egyesület alapító tagjai között is.
Sírig tartó barátság fűzte dr. Gonda Györgyhöz, Vas megye egykori tanácselnökéhez. 2001. január 8-án levélben búcsúzott tőle, mivel betegsége miatt a temetésén nem tudott részt venni. 2001. január 18-án, pár nap múlva ő is elment.
A Művész úr humora. Életének hetvenharmadik évében elhunyt Sinkovits Imre. - 2001. jan. 20., 7. o.
Kultusza a megyében ma is élő.
2002-ben, stílusosan, a körmendi Korona Étteremben megalakult a Sinkovits Imre Emléktársaság azzal a céllal, hogy összegyűjtsék azokat a dokumentumokat, fotókat és hangzó anyagokat, amelyek a színművészt idézik, interjúkat készítsenek azokkal, akik ismerték. Emlékesteket szerveztek, az üléseknek helyet adó különtermet pedig Sinkovits-teremnek nevezték el.
A körmendi mozi pedig 2024-es felújítása után felvette a Sinkovits Imre Filmszínház nevet.
Végül egy vallomás a „vazsi” színművésztől:
„Az én szülőföldem, fölnevelő földem az egész Dunántúl. Papírok, dokumentumok szerint ugyan kispesti és óbudai vagyok. De a Dunántúl volt az, ahonnét impulzusokat kaptam, ami – génjeim után – meghatározta az életemet. A dolog a génekkel kezdődik, a szüleimtől, illetve a rokonságtól kapott neveltetés után jóval később jött csak Óbuda – ahol most vagyunk. Ezért hívom hajszálgyökér-szülőföldemnek a Dunántúlt: Somogy, Zala és Vas megyéket.”
Szemelvények a témáról a Vas Népe napilapban:
„Másképp is történhetett volna…” Beteglátogatóban Sinkovits Imrénél. - 1970. dec. 15., 5. o.
Néptanítói hivatás a miénk… Szombathelyi beszélgetés Sinkovits Imrével. - 1976. márc. 23., 5. o.
A Szombathelyi Képtárépítő Egyesület alapító tagjai. - 1976. jún. 27., 2. o.
Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk? Beszélgetés a 60 éves Sinkovits Imrével (1.) - 1988. szept. 19., 5. o.
Sírig tartó barátság. Sinkovits Imre levélben búcsúzott dr. Gonda Györgytől. - 2001. febr. 10., 6. o.
A nemzet színészéért. Sinkovits Imre emlékét őrzik és ápolják. - 2002. márc. 28., 4. o.
Sinkovits Imre visszatalált. A színész fia ezerötszáz változatban hallhatta tőle a híres Mózes-monológot. - 2002. jún. 4., 4. o.
Imike és az ő drága Mangája. - 2004. nov. 13., 5. o.
Emberből faragták… - 2009. szept. 12., 11. o.
Sinkovits Imre Horvátnádalján. - 2022. ápr. 30., 10. o.
A színész visszaemlékezése a Napút-ban:
Sinkovits Imre: A sosem felejthetők. - Napút, 1999. jún., 3-7. o.
Sinkovits Imrével kapcsolatos anyagok a BDK gyűjteményében
Összeállította: Szalainé Bodor Edit
Vas megyei színházi fellépéseit lehetetlen egy szócikk keretében felsorolni. Helyette helyi kötődéseire, látogatásaira hívjuk fel a figyelmet a korabeli megyei napilapban megjelent nyilatkozatai alapján.
1928. szeptember 21-én született, Széchenyi István születésnapján, ami – ahogy fogalmazott – „kicsit meghatározó volt az életemben. Eszmélő gyermekkorom óta Széchenyi-tisztelő vagyok. Nem Kossuth. Jóllehet bennem több az indulatos, lendületes, forradalmi hajlam, de az eszem mégis Széchenyi után vezet, …”
Nagyapja, Sinkovich Vince Bányácskán, Németújvár (ma: Güssing, Ausztria) mellett, édesapja, Sinkovits Jenő Körmenden született. Előbbi kéményseprő mester, utóbbi vendéglős volt, főpincér a körmendi Koronában, majd később a Zöldfa vendéglőt vezette. Édesanyja, Göndöcs Terézia ágán volt zalai kötődése, nagyapja, dédapja vízimolnár volt. Stremben, ahol a malom is volt „mindent” lehetett kapni, oda járt át édesapja biciklivel (Körmend első rádióját is ott vette), ahol megismerkedett a későbbi feleségével. A Göndöcs nagyapa viszont nem nézte jó szemmel a kapcsolatot (egy molnár nem adja a lányát egy pincérhez), így a fiatalok Kispesten kezdtek közös életet.
Sinkovits Imre így Budapesten látta meg a napvilágot. Ahogy egy riport kapcsán fogalmazott: „Pesten tette le a gólya, de erről ő nem tehet és a szülőföldjének Vas megyét tartja”. Először 1934-ben, majd 1944. december és 1945 nyara között töltött hosszabb időt „itthon”, utána csak átutazott a vidéken.
Az 1940-es években cserkészként és leventeként is járt Vas megyében.
Cserkészeivel mint vezető cserkész táborozott a kemestaródfai Miród-forrásnál. Dr. Gyürki László pápai prelátus kezdeményezésére ennek emlékét 2002. szeptember 22-e óta emléktábla örökíti meg.
Körmendnél – leventeként – csaknem odaveszett a háborúban, de sok barátot és főleg élelmet szerzett. Ezeket az emlékeket aztán felhasználta híres filmje, A tizedes meg a többiek forgatásánál: egy térképes jelenetnél az ő kérésére mondták be Csákánydoroszló nevét.
1947-ben érettségizett, majd felvették a Színiakadémiára. 1948-tól a Belvárosi Színházban, 1949-től az Ifjúsági Színházban játszott, 1951-ben ment át a Nemzeti Színházhoz. 1956-os szerepvállalása miatt csak 1963-ban engedték vissza a Nemzeti Színház társulatába, amelynek évtizedeken át meghatározó tagja volt. Itt játszott haláláig.
Vas megyei felmenői mellett későbbi veje is innen származott. Lánya, Mariann a sárvári születésű olimpiai birkózó bajnokkal kötötte össze az életét.
De nézzük tovább, milyen apropóból járt még a megyében családi kötelékei mellett.
1965-ben a televízió „ablakot nyitott a megyére”, Vasi Hét címmel sugárzott felvételeket. Az egyhetes forgatás szombaton este zárult, ekkor mutatták be Őrsi Ferenc, Janovich Sandor és Wiedermann Károly riportfilmjét, Fából faragott emberek címmel, amely az Őrség életét elevenítette fel. Külön érdekessége volt a műsornak, hogy a narrátor szövegét az éppen a megyében tartózkodó Sinkovits Imre mondta. Ezzel kapcsolatban így mesélt: „Egészen véletlenül, de nagyon kedvemre történt ez a felkérés. Az Őrségben járva hallottam, hogy kisfilm készült az itt élőkről, s a csodálatos őrségi tájról. Éppen azon gondolkodtam, hogy milyen formában járulhatnék én is hozza a szülőföldemről készült film sikeréhez, amikor interurbán kerestek. Éppen Kőszegen tartózkodtam. A Televízió volt, s engem kért fel, hogy mondjam el a képekhez a szöveget. Mondanom sem kell: örömmel vállaltam...”
Sinkovits Imre és Gombos Katalin színművészek, ill. Molnár Margit riporter a Savaria Napokon, 1965. (Fotó: Jákfalvi Elemér)
Sinkovits Imre és Gombos Katalin színművészek a Savaria Napokon, 1965. (Fotó: Jákfalvi Elemér)
Reflektorfényben két narrátor vendégünk: Gombos Kati, Sinkovits Imre. Vas Népe 1965. aug. 29., 6. o.
Sinkovits Imre megtekinti a Megyei Könyvtár új épületét, 1970. (Fotó: Garas Kálmán)
A számtalan megyei fellépés és protokolláris esemény mellett megtaláljuk nevét a Szombathelyi Képtérépítő Egyesület alapító tagjai között is.
Sírig tartó barátság fűzte dr. Gonda Györgyhöz, Vas megye egykori tanácselnökéhez. 2001. január 8-án levélben búcsúzott tőle, mivel betegsége miatt a temetésén nem tudott részt venni. 2001. január 18-án, pár nap múlva ő is elment.
Kultusza a megyében ma is élő.
2002-ben, stílusosan, a körmendi Korona Étteremben megalakult a Sinkovits Imre Emléktársaság azzal a céllal, hogy összegyűjtsék azokat a dokumentumokat, fotókat és hangzó anyagokat, amelyek a színművészt idézik, interjúkat készítsenek azokkal, akik ismerték. Emlékesteket szerveztek, az üléseknek helyet adó különtermet pedig Sinkovits-teremnek nevezték el.
A körmendi mozi pedig 2024-es felújítása után felvette a Sinkovits Imre Filmszínház nevet.
Végül egy vallomás a „vazsi” színművésztől:
„Az én szülőföldem, fölnevelő földem az egész Dunántúl. Papírok, dokumentumok szerint ugyan kispesti és óbudai vagyok. De a Dunántúl volt az, ahonnét impulzusokat kaptam, ami – génjeim után – meghatározta az életemet. A dolog a génekkel kezdődik, a szüleimtől, illetve a rokonságtól kapott neveltetés után jóval később jött csak Óbuda – ahol most vagyunk. Ezért hívom hajszálgyökér-szülőföldemnek a Dunántúlt: Somogy, Zala és Vas megyéket.”
Szemelvények a témáról a Vas Népe napilapban:
„Másképp is történhetett volna…” Beteglátogatóban Sinkovits Imrénél. - 1970. dec. 15., 5. o.
Néptanítói hivatás a miénk… Szombathelyi beszélgetés Sinkovits Imrével. - 1976. márc. 23., 5. o.
A Szombathelyi Képtárépítő Egyesület alapító tagjai. - 1976. jún. 27., 2. o.
Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk? Beszélgetés a 60 éves Sinkovits Imrével (1.) - 1988. szept. 19., 5. o.
Sírig tartó barátság. Sinkovits Imre levélben búcsúzott dr. Gonda Györgytől. - 2001. febr. 10., 6. o.
A nemzet színészéért. Sinkovits Imre emlékét őrzik és ápolják. - 2002. márc. 28., 4. o.
Sinkovits Imre visszatalált. A színész fia ezerötszáz változatban hallhatta tőle a híres Mózes-monológot. - 2002. jún. 4., 4. o.
Imike és az ő drága Mangája. - 2004. nov. 13., 5. o.
Emberből faragták… - 2009. szept. 12., 11. o.
Sinkovits Imre Horvátnádalján. - 2022. ápr. 30., 10. o.
A színész visszaemlékezése a Napút-ban:
Sinkovits Imre: A sosem felejthetők. - Napút, 1999. jún., 3-7. o.
Sinkovits Imrével kapcsolatos anyagok a BDK gyűjteményében
2026. január 19.