Háy János: A csokimikulásos lány

Háy János legújabb regénye a gyermekkor megidézésén, illetve a gyermeknézőpontot felnőtt fejjel tudatosan alkalmazó narrátor szemén keresztül vezeti végig olvasóit a felnövés gyötrelmes stációin, amelyek a mélyszegénység megszokhatatlan, szeretettelen, rideg és közömbös mindennapjait a maguk pőre valójában állítják a középpontba. A regény gyermeki hangja keveredik az élete delelőjét már jó ideje maga mögött hagyott narrátor keserédes, lemondással és beletörődéssel vegyes szólamával. A múltidézés egyben a jelennel való megbékélést, valamint a jövővel, s ezzel együtt az elmúlással való szembenézést vonja maga után. A felnőttek világa bántóan kiismerhetetlen a minden körülmények között magát jól viselő kisfiú számára, akinek az a legnagyobb bűne, hogy nem jobbkezes. A tanítónéni ezért, amikor csak teheti, jól ráhúz a rossz kezére a méretes fa vonalzóval. De az iskola és a szadista, autoriter tanítók és tanárok, később pedig a kollégium igazgatói mellett az apa és az anya alakja szintén ambivalens figuraként tűnik fel, akik az öröm mellett a bánat és a jól bevésődött traumák ősforrásaiként határozzák meg a kisfiú életét. Ez az élet korántsem tekinthető egyszerűnek: a paraszti munkák testet és lelket egyaránt alaposan felőrlő tevékenységei a legkevésbé sem alkalmasak arra, hogy egy kisgyerek fejlődése zavartalan maradjon. A narrátor már gyerekként is kilógott a vidéki közegből, de még sokat kell szenvednie, amíg a városi világ befogadja, de osztályváltása dacára sosem tudja maga mögött hagyni a bugris és lekezelő papok, a káráló vénasszonyok, valamint a csalódott apa szűkre szabott világát. A regény hol realista eszközökkel dolgozik, amikor egy képet aprólékosan megfest, hol a tudatfolyam regények hagyományát folytatja, mely során a nehezen körvonalazódó hangulatiság megragadása játssza az elsődleges szerepet. / Forrás: www.kello.hu

A kölcsönözhetőség ellenőrzése és további információk