Garaczi László: Weszteg

A koronavírus-járvány ihlette Garaczi László új regényét. Az első hullám intézkedéseinek idején játszódó történet fő helyszíne Budapest. Itt él a Sopronból jött, harmincas éveiben járó Hajni, gimnáziumi tanár, aki természetesen ebben az időszakban online tartja az óráit. Szinte ki sem mozdul otthonról, mindent az interneten rendel, amikor pedig mégis le kell mennie valamit vásárolni, vagy el kell utaznia az albérlet ügyében Sopronba, betartja a maszkviselési szabályokat és egyéb tanácsokat. Tanítás, online értekezletek, étkezés, filmek, zenék, pia – ezek szabályos-szabálytalan ritmusa tartja egybe, azért is, mert nem olyan régen szakítottak a barátjával, Brúnóval. A sráccal még Sopronban ismerkedtek össze, ahová Brúnót informatikai munkája vezette. Most már szabadúszó rendszergazda, programozó, aki eddig is otthonról dolgozott, és mivel kiskora óta szociális fóbiái vannak, számára nem olyan nagy változás a karanténhelyzet. Csak az anyjával tartja a kapcsolatot, és mostanában ismét rendszeresen kommunikálnak Hajnival. Kettejük nézőpontjából látjuk mindennapjaikat – az online munkát, a távolságtartást, a maszkviselést, az elnéptelenedett várost, a bezártságot és annak következményeit –, na és persze azt, hogy mindketten hogyan próbálják feldolgozni a szakítást. E két nézőponthoz adódik hozzá Brúnó korábbi barátnője, a Berlinbe költözött Zita mostani élettársának, az ökofeminista politológus Sybille-nek a "szólama", aki "esszéprózaversdrámájában" egy disztópikus jövő költői-filozofikus képeit adja. / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: G 23