Eva Bronsveld: Temperamentumos gyerekek
A holland szerző megelégelte, hogy a gyerekeivel való együttélés másból sem áll, mint folyamatos harcból, s nevelés alatt sem tesz mást, csak fegyelmez vagy könyörög. Eva Bronsveld bemutatja, hogy kik is azok a temperamentumos gyerekek, s hogy milyen pedagógia eszközökkel, milyen hozzáállással lehet alapvetően változtatni a korábbi bevett gyakorlaton, a téves mintákon. A szerző tehát maga is átélte, hogy milyen nehéz, majd pedig, hogy milyen csodálatos is lehet egy temperamentumos gyerekkel együtt élni. A kulcs a szemlélet megváltoztatása, valamint hogy elfogadjuk, a gyerekeknek vannak olyan jellembeli tulajdonságaik, amelyeket nem tudunk megváltoztatni, legfeljebb módosíthatunk azokon, illetve elnyomhatjuk – de éppen az uniformizálás öli ki belőlük a kreativitást, a magukért való kiállás erejét. A bevezetést követően hat fejezeten keresztül ismerhetjük meg a kérdéskört. A szerző mindenekelőtt tisztázza, hogy kik azok a temperamentumos gyerekek, hogyan lehet felismerni őket, mi jellemző rájuk. Majd a második részben szükségleteiket mutatja be: igény a kapcsolódásra, igény arra, hogy ők irányíthassanak, igény a kiszámíthatóságra, illetve a pihenésre, illetve hogyan lehet az egymással ütköző igényeknek egyszerre megfelelni. A harmadik rész ismerteti, hogy a temperamentumos gyerek mennyire megszenvedi az autoriter rendszereket, így az iskolát és a családon belüli hierarchiát is. A következőkben megtanulhatjuk, hogyan lehet együttműködni a temperamentumos gyerekkel, hogyan bánjunk negatív érzéseikkel, milyen érzés a szüleiknek lenni, illetve hogy milyen problémás helyzetek alakulhatnak ki az ilyen gyerekek életében. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: 150 B 90
A holland szerző megelégelte, hogy a gyerekeivel való együttélés másból sem áll, mint folyamatos harcból, s nevelés alatt sem tesz mást, csak fegyelmez vagy könyörög. Eva Bronsveld bemutatja, hogy kik is azok a temperamentumos gyerekek, s hogy milyen pedagógia eszközökkel, milyen hozzáállással lehet alapvetően változtatni a korábbi bevett gyakorlaton, a téves mintákon. A szerző tehát maga is átélte, hogy milyen nehéz, majd pedig, hogy milyen csodálatos is lehet egy temperamentumos gyerekkel együtt élni. A kulcs a szemlélet megváltoztatása, valamint hogy elfogadjuk, a gyerekeknek vannak olyan jellembeli tulajdonságaik, amelyeket nem tudunk megváltoztatni, legfeljebb módosíthatunk azokon, illetve elnyomhatjuk – de éppen az uniformizálás öli ki belőlük a kreativitást, a magukért való kiállás erejét. A bevezetést követően hat fejezeten keresztül ismerhetjük meg a kérdéskört. A szerző mindenekelőtt tisztázza, hogy kik azok a temperamentumos gyerekek, hogyan lehet felismerni őket, mi jellemző rájuk. Majd a második részben szükségleteiket mutatja be: igény a kapcsolódásra, igény arra, hogy ők irányíthassanak, igény a kiszámíthatóságra, illetve a pihenésre, illetve hogyan lehet az egymással ütköző igényeknek egyszerre megfelelni. A harmadik rész ismerteti, hogy a temperamentumos gyerek mennyire megszenvedi az autoriter rendszereket, így az iskolát és a családon belüli hierarchiát is. A következőkben megtanulhatjuk, hogyan lehet együttműködni a temperamentumos gyerekkel, hogyan bánjunk negatív érzéseikkel, milyen érzés a szüleiknek lenni, illetve hogy milyen problémás helyzetek alakulhatnak ki az ilyen gyerekek életében. / Forrás: www.kello.huJelzet: 150 B 90
2024. január 05.