Bohumil Hrabal: Csak és csakis a verőfényes napokra emlékezem
Bár Hrabal számos szépprózai munkájában föllelhetők önéletrajzi elemek, 1973 tavaszán megírta gyermek- és ifjúkorát idéző memoárját, amely most magyarul is napvilágot lát. A kötet első része a Csak és csakis a verőfényes napokra emlékezem című visszaemlékezés, amelyben a maga jellegzetes stílusában megemlékezik szülővárosa, Brünn külső negyedéről, nagyszülei házáról meg a környékbeli kertekről, ahol a gyermekkora telt. Első emlékei között fölidézi a menetelő katonák alakját, akik az utcájukban levő kútnál pihentek meg. Megrajzolja nagyszülei arcát, leírja, miként kóborolt a környéken, hogyan lopkodták a szomszédos kertekből a káposztát, megidézi öccse születését vagy a húsvéti locsolkodásokat. Nevelőapja, a sörgyári könyvelő fölbukkanása fordulópontot jelentett az életében, a nymburki sörgyárban szerzett élményei váltak írói munkásságának első meghatározó motívumaivá. Őszintén megvallja, hogy nagyon rossz tanuló és rakoncántlan gyerek volt, állandó csínytevései miatt folyton büntetésben volt. Nem érdekelte az iskola, barangolt a környéken, hallgatta a sörgyári munkások történeteit, az élet valóságát szívta magába. Ahogy írja: „Az én Paradicsomom sohasem belül volt, hanem odakinn az utcán...“ Őszintén beszél iszákosságáról; az alkoholra az enyhe, inspiráló mámor miatt volt szüksége. Leírja baleseteit, elmeséli, miért volt kedvenc betegsége az influenza, miként teltek a napjai a sörgyárban, ahol jól érezte magát, mégis sokszor visszavágyott nagyszülei brünni házába. A kötet második része fotóalbum, amely az első, 1919-ben készült fotográfiától 1980-ig mutatja be az író portréit és életének színtereit. A harmadik rész a Hrabal-oeuvre legjobb imserőjének, Tomáš Mazalnak az utószava. A szerző rendre kimutatja a Hrabal-próza önéletrajzi elemeit, helyszíneinek, alakjainak, történeteinek autobiográf jellegzetességeit. / Forrás: www.kello.hu
Jelzet: H 93
Bár Hrabal számos szépprózai munkájában föllelhetők önéletrajzi elemek, 1973 tavaszán megírta gyermek- és ifjúkorát idéző memoárját, amely most magyarul is napvilágot lát. A kötet első része a Csak és csakis a verőfényes napokra emlékezem című visszaemlékezés, amelyben a maga jellegzetes stílusában megemlékezik szülővárosa, Brünn külső negyedéről, nagyszülei házáról meg a környékbeli kertekről, ahol a gyermekkora telt. Első emlékei között fölidézi a menetelő katonák alakját, akik az utcájukban levő kútnál pihentek meg. Megrajzolja nagyszülei arcát, leírja, miként kóborolt a környéken, hogyan lopkodták a szomszédos kertekből a káposztát, megidézi öccse születését vagy a húsvéti locsolkodásokat. Nevelőapja, a sörgyári könyvelő fölbukkanása fordulópontot jelentett az életében, a nymburki sörgyárban szerzett élményei váltak írói munkásságának első meghatározó motívumaivá. Őszintén megvallja, hogy nagyon rossz tanuló és rakoncántlan gyerek volt, állandó csínytevései miatt folyton büntetésben volt. Nem érdekelte az iskola, barangolt a környéken, hallgatta a sörgyári munkások történeteit, az élet valóságát szívta magába. Ahogy írja: „Az én Paradicsomom sohasem belül volt, hanem odakinn az utcán...“ Őszintén beszél iszákosságáról; az alkoholra az enyhe, inspiráló mámor miatt volt szüksége. Leírja baleseteit, elmeséli, miért volt kedvenc betegsége az influenza, miként teltek a napjai a sörgyárban, ahol jól érezte magát, mégis sokszor visszavágyott nagyszülei brünni házába. A kötet második része fotóalbum, amely az első, 1919-ben készült fotográfiától 1980-ig mutatja be az író portréit és életének színtereit. A harmadik rész a Hrabal-oeuvre legjobb imserőjének, Tomáš Mazalnak az utószava. A szerző rendre kimutatja a Hrabal-próza önéletrajzi elemeit, helyszíneinek, alakjainak, történeteinek autobiográf jellegzetességeit. / Forrás: www.kello.huJelzet: H 93
2022. május 23.