Bódis Kriszta: Árnyék és fény
A Kisasszonyképző és a Korzón a pokolba után Tüdős Klára életéről szóló trilógiája záró darabjához érkezett Bódis Kriszta. Egy olyan 20. századi női ikonról van szó, aki egyszerre volt ruha- és jelmeztervező, forgatókönyvíró, filmrendező és -producer, néprajzkutató, emlékiratíró, feminista aktivista és embermentő a vészkorszak idején. Az előző kötet 1941 áprilisában ért véget, Teleki Pál miniszterelnök öngyilkosságával, és a szerző most itt folytatja a történetet. Tüdős Klára és férje, a nemrég miniszterelnökségi államtitkárrá kinevezett Zsindely Ferenc épp hazafelé tart egy fehérvári ünnepségről, új villájukba, az Istenhegyi útra, ahol még dobozokban várnak a különböző tárgyak arra, hogy kipakolják azokat. Másnap a káosz közepette ad interjút a keresztény középosztály lapja, az Új Idők riporterének. Részletesen mesél neki eddigi életéről, gyermekkoráról, iparművészeti tanulmányairól, első házasságáról és válásáról, textilműhelye megnyitásáról, az operaházi munkákról, Zsindely Ferenccel kötött házasságáról, a Pántlika szalon megnyitásáról és jelenlegi életéről. De vajon mi minden történik még vele a háborús években és azt követően? Hogyan lesz a férje kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter, ő pedig az első magyar filmrendezőnő? Miként zajlik, saját forgatókönyve alapján a Fény és árnyék forgatása? Milyen munkát fejt ki az Országos Református Nőszövetség elnökeként? A svéd misszióval együtt hogyan ad számos üldözöttnek menedéket a villájában, s ment meg közel száz zsidót? Hogyan járja a háború után evangelizálva az országot? Hogy éri, amikor 1949-ben eltiltják a nőszövetségi munkától, majd két évvel később férjével együtt kitelepítik? Miként telik az életük Balatonlellén, egy villa házmestereként? Férje halála után hogyan költözik Ausztráliában élő lányához? Miért tér vissza 1966-ban Magyarországra? S miként telnek utolsó évei? Mindez kiderül a regényből, melynek végén ezúttal is a felhasznált források listáját találjuk. / Forrás: www.kello.hu
A kölcsönözhetőség ellenőrzése és további információk
A Kisasszonyképző és a Korzón a pokolba után Tüdős Klára életéről szóló trilógiája záró darabjához érkezett Bódis Kriszta. Egy olyan 20. századi női ikonról van szó, aki egyszerre volt ruha- és jelmeztervező, forgatókönyvíró, filmrendező és -producer, néprajzkutató, emlékiratíró, feminista aktivista és embermentő a vészkorszak idején. Az előző kötet 1941 áprilisában ért véget, Teleki Pál miniszterelnök öngyilkosságával, és a szerző most itt folytatja a történetet. Tüdős Klára és férje, a nemrég miniszterelnökségi államtitkárrá kinevezett Zsindely Ferenc épp hazafelé tart egy fehérvári ünnepségről, új villájukba, az Istenhegyi útra, ahol még dobozokban várnak a különböző tárgyak arra, hogy kipakolják azokat. Másnap a káosz közepette ad interjút a keresztény középosztály lapja, az Új Idők riporterének. Részletesen mesél neki eddigi életéről, gyermekkoráról, iparművészeti tanulmányairól, első házasságáról és válásáról, textilműhelye megnyitásáról, az operaházi munkákról, Zsindely Ferenccel kötött házasságáról, a Pántlika szalon megnyitásáról és jelenlegi életéről. De vajon mi minden történik még vele a háborús években és azt követően? Hogyan lesz a férje kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter, ő pedig az első magyar filmrendezőnő? Miként zajlik, saját forgatókönyve alapján a Fény és árnyék forgatása? Milyen munkát fejt ki az Országos Református Nőszövetség elnökeként? A svéd misszióval együtt hogyan ad számos üldözöttnek menedéket a villájában, s ment meg közel száz zsidót? Hogyan járja a háború után evangelizálva az országot? Hogy éri, amikor 1949-ben eltiltják a nőszövetségi munkától, majd két évvel később férjével együtt kitelepítik? Miként telik az életük Balatonlellén, egy villa házmestereként? Férje halála után hogyan költözik Ausztráliában élő lányához? Miért tér vissza 1966-ban Magyarországra? S miként telnek utolsó évei? Mindez kiderül a regényből, melynek végén ezúttal is a felhasznált források listáját találjuk. / Forrás: www.kello.huA kölcsönözhetőség ellenőrzése és további információk
2025. szeptember 11.