Bohumil Hrabal: Hóvirágünnep

A kötet nyolc olyan, korábban kiadatlan írást tartalmaz, amelyek most először olvashatóak magyar fordításban. A cseh kiadástörténet szerint a könyv anyaga, nagy valószínűséggel azokból a szövegekből került ki, amelyeket az 1978-as eredeti cseh kiadásból a kommunista cenzúra töröltetett, és csak a rendszerváltás után, az 1993-as cseh gyűjteményes életműsorozatban, valamint a későbbi bővített kiadásokban kaphattak helyet. Címadó novellája, a Hóvirágünnep, a Prágához közeli erdei nyaralótelepen, Kerskóban játszódik, amely 1965-től Hrabal második otthona volt. Jiří Menzel 1983-ban, azonos címmel rendezett kultikus játékfilmet. Szereplőit szomszédairól mintázta Hrabal, ők a falu különc lakói, akiket mély empátiával és ironikus humorral ábrázol, a cseh kispolgári lét mindennapjait, a sörözések világát és az élet apró örömeit mutatva be. A Leli című elbeszélés, a kerski erdei nyaralótelep egyik legkülöncebb, legszórakoztatóbb lakójáról szól. Címszereplője tipikus hrabali figura, egy olyan álmodozó szélhámos és lokálpatrióta, aki a falu bolondjaként egyszerre hoz színt és abszurditást a közösség életébe. Mániákusan vásárol és halmoz fel olyan olcsó, de teljesen használhatatlan vagy hibás árukat. Udvara, háza tele van funkciótlan tárgyakkal, amelyekről órákon át képes áltudományos, rendkívül komoly előadásokat tartani a szomszédoknak. Leli barátságos, nyüzsgő figura, mindenbe beleüti az orrát, szent meggyőződése, hogy minden problémára – legyen az műszaki vagy magánéleti – tudja a tökéletes megoldást. Barátai és a kocsmai társasága iránti lojalitása miatt sosem nősült meg, ideje nagy részét a helyiek ügyes-bajos dolgaira áldozza. A karakter vidám, joviális ábrázolása ellenére az író a történet végén beemeli a rá jellemző nyers drámát, amikor Leli a mopedjével tragikus, abszurd balesetet szenved. Halála hirtelen és értelmetlen, ami éles kontrasztba állítja az addigi vidám, anekdotázó kocsmai történeteket, bemutatva a hrabali világ mulandóságát és kesernyés valóságát. A Hótörte fák az erdőben az egyik leginkább lírai darabja a kötetnek. Az önreflexív esszé-novellában az alkotás gyötrelméről, a magányról, a természet megváltoztathatatlan törvényeiről ír. A fákra ráfagyott nehéz, nedves hó és a szélvihar tömegesen töri ketté és dönti le a kerski fenyvesek óriásait. Hrabal ez idő alatt itteni nyaralójában próbál írni, de a kerítéskapu folyton nyílik, és újabb meg újabb helyi figurák, kirándulók vagy barátok rontanak be hozzá. Az író kétségbeesetten próbál figyelni a látogatók fecsegésére, miközben érzi, hogy a születő történetek a zavarás miatt elszöknek fejéből. Bosszúsága ellenére egy ponton ráébred, a külvilág betörése nem rombolás, mert minden hívatlan ember fontosabb, mint ő maga, hiszen üzenetet hoznak a valóságból. A kettétört fák látványa és a hóesés az írót a belső béke, az elmúlás elfogadása és a szent üresség felé vezeti, amit a novella végén a hóban elmosódó, angyali szárnyakkal távozó női alak látomása tesz teljessé. Bohumil Hrabal sajátos stílusában a harsány, groteszk humor és a mély, kocsmai bölcsességekkel teli melankólia keveredik. A szereplők folyamatos alkoholmámorba és banális vitákba menekülnek a szocialista mindennapok szürkesége elől. A novelláiban rávilágít a kisemberi gyarlóságra, miközben végtelen szeretettel és empátiával ábrázolja azt. Világának természetessége, közvetlensége, ismerős alakjai olyan bensőséges hangulattal ajándékozzák meg az olvasót, amely felejthetetlenné tesz a kötet valamennyi novelláját, melyeket a legszélesebb körben érdemes ajánlani. / Forrás: www.kello.hu

A kölcsönözhetőség ellenőrzése és további információk