Bede Béla: Emlékhelyek Magyarországon

A híres emberek, jelentős alkotók emlékhelyei fölkeresésének hagyománya az ókori Hellászba nyúlik vissza. Az újkor embere pedig megismerte a genius loci, a hely szelleme fogalmát, amely természetesen magába foglalja az adott vidék, település szülötteinek, nevezetes alakjainak hagyományait is. Ilyen gondolatokkal járta be Magyarországot az ismert útikönyvíró, Bede Béla, és alkotta meg az ismert személyiségek hazai emlékhelyeinek kislexikonát. A kötet 115, nevük ábécérendjébe sorolt magyar híresség múzeumát, emlékszobáját, emlékművét mutatja be, néhányuk esetében (pl. Csokonai Vitéz Mihály, Fekete István, József Attila) többet is. A szerző az előszóban a személyiség és a hely szellemi kapcsolatának lehetséges módjait említi; mondván, van, aki erősen kötődik egy városhoz, vidékhez, más meg nem. Utóbbira Adyt hozza föl a példának, akinek ugyan van emlékmúzeuma a budapesti Veres Pálné utcában, de ő csak annyira kötődött ide, amennyire Debrecenhez, Csucsához vagy Párizshoz. A 115 személyiség egy-másfél oldalas szócikke elején Bede Béla röviden bemutatja az illetőt, főképp azt, miért jelentős a magyar történelemben, kultúrtörténetben. Ezután szól a hely és a személy életrajzi kapcsolatáról, majd bemutatja magát az emlékhelyet, megadva praktikus adatait (címe, nyitva tartása, elérhetőségei). A kötetben szerepelnek írók, költők (Arany Jánostól Weöres Sándorig), egyházi személyek (Apor Vilmostól Mindszenty Józsefig), politikusok (Deák Ferenctől Wekerle Sándorig), aztán színészek, képzőművészek, tudósok, népművészek, pedagógusok, sportolók, zenészek, mecénások, Adytól Zsóry Lajosig. Valamennyi szócikk megadja az illető születési és halálozási évszámát, az emlékhely pontos címét, látogatásának feltételeit, és áttekinti a fontos tudnivalókat, természetesen a pálya és a hely összefüggésére koncentrálva. / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: 908 B 44