Szerb Antal: Utas és holdvilág
Jelzet: Sz 72
Szerb Antal 1937-ben megjelenő Utas és holdvilág című regényét a legambiciózusabb alkotásai közé sorolhatjuk. Christina Viragh fordításában Németországban is nagy sikert aratott. A 2003-as német nyelvű megjelenést követően egyre-másra fedezték fel maguknak más nyugat-európai országok kiadói is. Bár a regény nyolcvanegy éve íródott, mondanivalója éppúgy értelmezhető a huszonegyedik században, hisz az útkeresés, a bizonytalanság egyfajta életkori sajátosságként mindenki életében legalább egyszer elérkezik.
A regény cselekménye egy fiatal házaspár olaszországi nászútjával indul. Mihály és Erzsi, ha nem is a szerelemtől bőrig ázva, de mindenképpen a konformista polgári értékeknek megfelelően, még talán az üzleti érdekeket is szem előtt tartva kötik össze életüket. A férfi főhőst nem csak az atyai elismerés, de még Erzsi előző házasságának érte történő felbomlása is megerősíti abban, hogy jó döntést hozott. Az útikönyvek alapján programozott nevezetességek végiglátogatása során hősünk egyre inkább kezdi meglátni az igazi olasz tájat, a bohém és archaikus világot, mellyel párhuzamosan megnyílik szeretett kamaszkora emlékvilága is. Az Ulphius házban rejlő antik kincsek között zajló, gyermeteg, ám sokszor véresen komoly színjátékok során átélt érzelmek törnek fel belőle. Olyan vágyak ezek, melyek a kereskedői múlttal rendelkező szülői házban sosem találtak volna megértésre.
Ravennában váratlanul találkoznak iskolatársával, egykori barátjával Szepteneki Jánossal, ezt követően Mihály megpróbálja elmondani, beavatni feleségét a benne zajló lelki folyamatokba, ám inkább csak távolabb kerülnek egymástól. A múltba való érthetetlen visszavágyódás és a jelenben való helytállási kényszer hatására elszökik felesége mellől, és ahogy az olasz városkák kirajzolódnak a vonatablakból, úgy bontakoznak ki sorsának újabb és újabb múltba hajló állomásai. Azt reméli, hogy a múltban tett utazás végére, „beérkezett ember” válik belőle. A Gubbióban élő Ervin a szerzetesek megnyugvásával megélt halálát az öngyilkosság egyik formájaként értékeli, és egyszerre ő maga is kilátástalannak, magányosnak érzi jelenét, céltalannak jövőjét. Rómában különös álmot lát.
A tájnak baljóslatú és veszendő hangulata volt, és veszendő volt az a kis figura is, az utas, aki botjára támaszkodva ment át a tájon, feje fölött a hold világa. Tudta, hogy az utas nagyon régóta megy egyre elhagyatottabb tájakon, izgatott fák és stilizált romok alatt, viharok és farkasok rettegtetik, és talán nincs más senki sem, aki éjszakában vándorolna és olyan egyedül.
Amikor kiderül, hogy gyermekkori szerelme, Ulphius Éva valaki más oldalán Indiában tervezi jövőjét, egyre közelebb érzi magához néhai barátjának, Ulphius Tamásnak sorsát, kinek öngyilkosságában testvére segített. Elhatározásra jut, ő is véget vet életének, egészen pontosan Tamáshoz hasonlóan Évát kéri meg, segítsen neki szerelmes lelkét a halálban feloldozni. Ekkor történik egy jelentéktelennek tűnő esemény, mely ismételten a felnőtt, érett világba téríti vissza. Keresztszülő lesz. A marasztaló olasz vendégszeretet és a mámorító bor hatására Mihály tulajdonképpen lekési saját, jól kitervelt halálát. Közben Erzsi egy cseppet sem veszélytelen kaland után rádöbben, nem tud szerepéből kilépni. Előtör belőle a jólneveltsége, úrinő volta, takarékossága, minden, ami elől Mihályhoz menekült. Nem marad más hátra, visszatér Pestre a régi jól megszokott reprezentatív társadalmi státuszába, melyet volt férje, Zoltán oldalán újra elfoglal. A regény végére a szálak kiegyenesedni látszanak, megjelenik Mihály édesapja, kinek láttán a halálos tervek és Éva egyszeriben jelentéktelen dolgokká kicsinyednek. Végső soron hősünk vágya az utazás végére – ha nem is örökre - kielégült és belátásra jut:
Megszökni nem lehet. Mindig ők az erősebbek, az apák, a Zoltánok, a vállalatok, az emberek.
A humoros, helyenként groteszk, romantikus, örök érvényű gondolatokat tartalmazó művet tizennégy éves kortól folyamatosan, akár évente többször is ajánlom olvasásra, hisz mindig rejteget valami újat. A regény idehaza kultuszregénnyé vált, az olaszországi utazások elhagyhatatlan kelléke. Gyurcsek Andrást és Mészáros Lászlót fotóalbum készítésre ihlette, megörökítettek Velencétől Rómáig mindent, ami visszaadja a mű hangulatát.
(Utas és holdvilág – Itáliai utazás Szerb Antal regénye alapján. Pécs, Alexandra, 2007. BDK jelzet: 908 G99).
Ajánlja: Spiegler-Kutasi Nikoletta
2018. április 07.