Stefan Zweig: Sakknovella
Jelzet: Z 99
A sakkjátékhoz, amint a szerelemhez is, nélkülözhetetlen a partner,
hogy ne váljunk automatává, puszta robottá –, s ezáltal embertelenné.
A náci Németország több nagy humanista író, többek közt Heinrich Heine, Franz Werfel, Erich Maria Remarque, Heinrich Mann műveit veszélyesnek tartotta, ezért betiltotta, könyveiket elégette! Az osztrák Stefan Zweig (1881-1942) munkái Németországban már 1936-tól tiltólistán voltak. Az írót mélyen lesújtotta az „ellene és eszmetársai elleni német gyűlöletkampány”, ezért 1933-ban Londonba, 1939-ben pedig Brazíliába emigrált, ahol 1942-ben öngyilkosságot követett el. A braziliai hajóút emléke az író utolsó szépirodalmi alkotása, az 1941-ben írt, s halála előtt még megjelent Sakknovella. „Mesternovellának” is nevezik, a jellemábrázolás mélységéért, a történet feszültséggel teli előadásmódjáért. Az író mesél egyes szám első személyben, de egyik hőse, dr. B. az ő „valódi alteregója”: a „homo obscurissimus”, a „rejtélyes ember”.
…A nemzetiszocialisták viszont, mielőtt még felfegyverezték volna a világ ellen hatalmas hadseregüket, egy másik, éppen olyan veszélyes és éppen olyan jól kiképzett hadsereget szerveztek a szomszédos államokban. Az elégedetlenek, a háttérbe szorultak, a sértettek légióját. Minden hivatalba, minden üzembe befészkelődtek az ilyen „sejtek”…
A történet kezdetén előbb Mirko Czentovic tűnik fel, a „szívós és hideg logikájú, szívós akaratú” sakkvilágbajnok. Mivel eddig nem talált legyőzőre, a földkerekség legfontosabb emberének tartja magát, bár a sakkot leszámítva gyenge elmebeli képességekkel rendelkezik. Vaskos gorombaság, önteltség és kapzsiság jellemzi. Zárkózott ember hírében áll, s az író, hogy megismerkedhessen vele, sakkjátékával hívja fel magára a figyelmet. Czentovicot kihívják egy mérkőzésre, s a fél tucat játékos mattot kap a mestertől. A visszavágón váratlanul „előkerül” egy ismeretlen férfi, aki legnagyobb megdöbbenésükre: előre „látja a következő lépéseket”. Tanácsait megfogadva döntetlent érnek el! Czentovic, látszólagos egykedvűséggel, de elsápadva, felismerve a férfiban méltó ellenfelét – egy másnapi revansban egyezik meg vele. Írónk közben beszédbe elegyedik az ismeretlennel, aki részletesen elmeséli a múltját. Dr. B., így nevezi magát – saját bevallása szerint 20-25 éve nem sakkozott. Bécs náci megszállása alatt a Gestapo foglya volt, hosszú ideig, közel egy éven át. Ezalatt, a kihallgatásokat leszámítva, bezárva kicsi szobájába, mindig-mindig egyedül volt… Kezdetben „ön-kihallgatásokat” tartott, egy alkalommal viszont ellopott egy könyvet, hogy olvashasson, hogy magányában meg ne bolonduljon… A megkaparintott kötet 150 sakk-mesterjátszma gyűjteménye: egész tartalmát megtanulta, s hogy szellemét frissen tartsa – fejben – naponta játszotta a partikat. Később, hogy figyelmét lekösse, önmaga ellen küzdött: valódi ellenségei helyett egyik énje a másik ellen! Egyre dühödtebben játszott, s a játék, ami kezdetben segített megőrizni ép elméjét, most megbetegítette. „Sakkmérgezése” lett! Testileg-lelkileg kimerülve került kórházba, ahonnan azzal engedték haza, hogy többé nem sakkozhat! A hajóúton, meglátva a játszmát, csak egy „kóstolót” akart, kipróbálni önmagát, de Czentovic embertelen játéka nyomán „visszaeső” lett. Végül, akaraterejét összeszedve valóban legyőzte önmagát…
Szeretettel ajánlom ezt az érdekfeszítő, elgondolkodtató és megrázó kisregényt – mely hangoskönyv formájában is kölcsönözhező könyvtárunkban – az író többi munkájával együtt.
Ajánlja: Vörösné Adler Erika
2019. január 24.