Selma Lagerlöf: Jeruzsálem
Jelzet: L 14
A Nobel-díjas svéd írónő nevéhez eddig csak a Nils Holgersson csodálatos utazása történetet kapcsoltam. Most viszont kezembe került Jeruzsálem című műve, amely egyfelől családregény, másfelől szociográfiai és történelmi szempontból is hiteles lenyomata a 19. század végi svéd vallási migrációnak (dalarnai kivándorlás 1896). Selma Lagerlöf helyszíni kutatómunkát végzett Jeruzsálemben a könyv megírása előtt (1899–1900). Interjúkat készített a túlélő svéd kivándorlókkal, tanulmányozta a naplóikat, leveleiket, saját szemével látta azt a hatalmas kulturális sokkot és fizikai megpróbáltatást (szegénység, betegségek, klímaváltozás), amellyel a skandináv parasztoknak szembesülniük kellett a Közel-Keleten.
A hiteles háttérinformációk összegyűjtése után két kötetben megírta a történetet (1901-1902-ben jelent meg) olyan zseniális stílusban, amely a svéd népballadák világát idézi. A realizmus és a misztikum olyan természetességgel olvad össze, amely teljesen magával ragadja az olvasót.
A történet kezdetén egy békés, svédországi falu mindennapjaiba csöppenünk. Szinte érezni a fenyvesek illatát és a generációk óta érintetlen rend biztonságát. A falu szellemi és anyagi tartóoszlopa az ősi Ingmar-család. Ezt a nyugalmat robbantja szét egy karizmatikus hitszónok - Hellgum, aki arra inspirálja a közösség egy részét, hogy hagyjanak ott csapot-papot, adják el az őseik földjét és utazzanak a Szentföldre, hogy ott várják a megváltást. A fiatal Ingmar Ingmarssonnak is döntenie kell a család ősi birtokának megmentése és élete nagy szerelme, Gertrud között, aki a kivándorlókkal tart.
Lagerlöf zsenialitása abban rejlik, hogy nem tesz igazságot. Nem mondja ki, hogy a maradók a földhözragadtak, vagy a távozók a bolondok. Ehelyett a karakterek belső tépelődését követhetjük, míg eljutnak döntésük meghozataláig.
Bár a könyv több, mint száz éve íródott, mégis egy gondolkodásra késztető történet arról, hogy mit vagyunk képesek feláldozni a hitünkért, a szerelmünkért vagy éppen a múltunkért.
A regény alapján filmadaptáció készült 1996-ban, skandináv koprodukcióban (svéd-dán-norvég-izlandi-angol), amelyet Bille August rendezett.
Ajánlja: Tóthné Gyuricza Ágnes
A Nobel-díjas svéd írónő nevéhez eddig csak a Nils Holgersson csodálatos utazása történetet kapcsoltam. Most viszont kezembe került Jeruzsálem című műve, amely egyfelől családregény, másfelől szociográfiai és történelmi szempontból is hiteles lenyomata a 19. század végi svéd vallási migrációnak (dalarnai kivándorlás 1896). Selma Lagerlöf helyszíni kutatómunkát végzett Jeruzsálemben a könyv megírása előtt (1899–1900). Interjúkat készített a túlélő svéd kivándorlókkal, tanulmányozta a naplóikat, leveleiket, saját szemével látta azt a hatalmas kulturális sokkot és fizikai megpróbáltatást (szegénység, betegségek, klímaváltozás), amellyel a skandináv parasztoknak szembesülniük kellett a Közel-Keleten.A hiteles háttérinformációk összegyűjtése után két kötetben megírta a történetet (1901-1902-ben jelent meg) olyan zseniális stílusban, amely a svéd népballadák világát idézi. A realizmus és a misztikum olyan természetességgel olvad össze, amely teljesen magával ragadja az olvasót.
A történet kezdetén egy békés, svédországi falu mindennapjaiba csöppenünk. Szinte érezni a fenyvesek illatát és a generációk óta érintetlen rend biztonságát. A falu szellemi és anyagi tartóoszlopa az ősi Ingmar-család. Ezt a nyugalmat robbantja szét egy karizmatikus hitszónok - Hellgum, aki arra inspirálja a közösség egy részét, hogy hagyjanak ott csapot-papot, adják el az őseik földjét és utazzanak a Szentföldre, hogy ott várják a megváltást. A fiatal Ingmar Ingmarssonnak is döntenie kell a család ősi birtokának megmentése és élete nagy szerelme, Gertrud között, aki a kivándorlókkal tart.
Lagerlöf zsenialitása abban rejlik, hogy nem tesz igazságot. Nem mondja ki, hogy a maradók a földhözragadtak, vagy a távozók a bolondok. Ehelyett a karakterek belső tépelődését követhetjük, míg eljutnak döntésük meghozataláig.
Bár a könyv több, mint száz éve íródott, mégis egy gondolkodásra késztető történet arról, hogy mit vagyunk képesek feláldozni a hitünkért, a szerelmünkért vagy éppen a múltunkért.
A regény alapján filmadaptáció készült 1996-ban, skandináv koprodukcióban (svéd-dán-norvég-izlandi-angol), amelyet Bille August rendezett.
Ajánlja: Tóthné Gyuricza Ágnes
2026. szeptember 08.