Paul Auster: Baumgartner
Jelzet: A 97
Az embernek nincs élete, ha nem kötődik másokhoz, és ha elég mázlista vagy, hogy mély kapcsolatod legyen valakivel, olyan kapcsolat, hogy a másik annyira fontos, mint saját magad, akkor az élet nemcsak lehetséges, de jó.
Paul Auster amerikai szerző egyik leghíresebb és talán legkomorabb műve a New York trilógia című regény. Ám több humoros, könnyedebb kötet is szerepel életművében, mint például legutóbb hazánkban megjelent kisregénye, a Baumgartner.
Címszereplőnk, Sy Baumgartner 70-es éveiben járó filozófia professzor, aki már 10 éve él csodás felesége, Anna nélkül. Az akkor 58 éves nő, élete szerelme, tragikus balesetben veszítette életét. Sy azóta többé-kevésbé meggyászolta, ám hiányát mindig érzi – akár egy fantomvégtagot. A kisregényben megismerjük életének aktuális mozzanatait, az öregedést, a magányt, mindezt több humoros jelenettel, kiszólással elmesélve, ami old a nehéz témákon.
A regényben fontos szerepet kap a gyászon és magányon kívül az új kapcsolatok keresése, amelyek mindig mintha a korábbiakra felelnének rá. Sy új szerelme-szeretője Judith, hasonlít első feleségéhez, de több dologban éles ellentéte.
Auster remek történetmesélő, könnyedén csúszik át a jelenből a múlt egyre mélyebb rétegeibe – ezáltal kibontakozik előttünk Sy és Anna fiatalkora, szerelmük; még mélyebbre merülve gyerekkoruk; egy újabb rétegben pedig őseik – szüleik, nagyszüleik, az emigráns zsidó európaiak élettörténetei, küzdelmeik. A 20. század főbb momentumai megjelennek mindamellett, hogy ez egy kis család, azon belül Sy Baumgartner élettörténete.
Meghatározó témája még az írás, nemcsak címszereplőnk életében, hanem Anna munkásságában is, amit férje halála után próbál feldolgozni, kiadatni. A jelenbeli narrációt több „idegen” szöveg szakítja meg – Anna elbeszélései, versek, mások visszaemlékezései.
Gyorsan behúz a kisregény, ami a rövid terjedelme ellenére sokféle témát feldolgoz. Akár első olvasmánynak is ajánlom az életműből!
Ajánlja: Waldinger Dóra
Az embernek nincs élete, ha nem kötődik másokhoz, és ha elég mázlista vagy, hogy mély kapcsolatod legyen valakivel, olyan kapcsolat, hogy a másik annyira fontos, mint saját magad, akkor az élet nemcsak lehetséges, de jó.
Paul Auster amerikai szerző egyik leghíresebb és talán legkomorabb műve a New York trilógia című regény. Ám több humoros, könnyedebb kötet is szerepel életművében, mint például legutóbb hazánkban megjelent kisregénye, a Baumgartner.Címszereplőnk, Sy Baumgartner 70-es éveiben járó filozófia professzor, aki már 10 éve él csodás felesége, Anna nélkül. Az akkor 58 éves nő, élete szerelme, tragikus balesetben veszítette életét. Sy azóta többé-kevésbé meggyászolta, ám hiányát mindig érzi – akár egy fantomvégtagot. A kisregényben megismerjük életének aktuális mozzanatait, az öregedést, a magányt, mindezt több humoros jelenettel, kiszólással elmesélve, ami old a nehéz témákon.
A regényben fontos szerepet kap a gyászon és magányon kívül az új kapcsolatok keresése, amelyek mindig mintha a korábbiakra felelnének rá. Sy új szerelme-szeretője Judith, hasonlít első feleségéhez, de több dologban éles ellentéte.
Auster remek történetmesélő, könnyedén csúszik át a jelenből a múlt egyre mélyebb rétegeibe – ezáltal kibontakozik előttünk Sy és Anna fiatalkora, szerelmük; még mélyebbre merülve gyerekkoruk; egy újabb rétegben pedig őseik – szüleik, nagyszüleik, az emigráns zsidó európaiak élettörténetei, küzdelmeik. A 20. század főbb momentumai megjelennek mindamellett, hogy ez egy kis család, azon belül Sy Baumgartner élettörténete.
Meghatározó témája még az írás, nemcsak címszereplőnk életében, hanem Anna munkásságában is, amit férje halála után próbál feldolgozni, kiadatni. A jelenbeli narrációt több „idegen” szöveg szakítja meg – Anna elbeszélései, versek, mások visszaemlékezései.
Gyorsan behúz a kisregény, ami a rövid terjedelme ellenére sokféle témát feldolgoz. Akár első olvasmánynak is ajánlom az életműből!
2024. április 24.