Margret Greiner: Klimt múzsája
920 G 64
A kornak művészetet, a művészetnek szabadságot!
Emilie Flöge nevét talán kevesen ismerik, Gustav Klimtét viszont milliók. E két művész élete elválaszthatatlanul összefonódott a századforduló idején Ausztriában. Emilie nemcsak a világhírű festőművész múzsája volt, hanem barátja, szellemi társa is. Ki ne ismerné A csók című alkotást, amelyet kettőjük kapcsolata ihletett?
Margret Greiner regényes életrajzi könyve bepillantást enged Gustav Klimt és Emilie Flöge művészi karrierjének kibontakozásába, magánéletébe, kettőjük barátságába, ugyanakkor megelevenedik előttünk a szecessziós Bécs művészeti és társasági élete is. Emilie polgári családba született 1874-ben. Varrónőből néhány év leforgása alatt Ausztria szerte ismert divattervezővé és üzletasszonnyá vált. Nővéreivel, Pauline-nal és Helene-nel 1904-ben megnyitották Schwester Flöge (Flöge nővérek) nevű divatszalonjukat Bécsben, a Mariahilfer Strassén. A testvérek célja a hagyományos női divat reformja volt; modern nők számára készítettek elegáns, ugyanakkor kényelmes öltözéket, megszabadítva a hölgyeket a fűző, az abroncsszoknya és a hatalmas redők fogságából.
Az a legfontosabb, hogy olyat, mint a miénk, máshol ne lehessen kapni. Exkluzív: ez a varázsszó. És a gondolkodásmód főleg legyen az. A nőnek, aki tőlünk származó ruhadarabot visel, nem új ruhája, új szoknyája, új blúza van, az a szabadság eszméjét ölti magára.
Gustavval 1891-ben találkozott először, a festőművész fivére, Ernst, és Emilie nővére, Helene esküvője előtt. Emilie modellje, majd szerelme lett a művésznek, később elmélyült baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Gustav kizárólag Emilie-vel járt operába, koncertekre, kiállításokra és egyéb kulturális eseményekre. Egymáshoz való ragaszkodásukról, mély szeretetükről a több mint két évtizeden át tartó levelezésükből fennmaradt dokumentumok adnak hű képet. A festő része volt a Flöge család mindennapjainak, támogatta a fivére halálát követően árván maradt unokahúgát és a Flöge nővérek karrierjét. A család több éven át együtt töltötte a nyarat az Atter-tónál lévő Paulick-villában, amelyről számos festmény tanúskodik.
Emilie Flöge divattervezőként és üzletasszonyként is megelőzte korát. Egy olyan nőt ismerhetünk meg a könyv lapjain, aki a nehézségek ellenére sem félt megvalósítani önmagát.
A kötetet ajánlom azoknak az olvasóknak, akik rajonganak a képzőművészetért, kiváltképp a szecesszió korának művészetéért, továbbá azoknak, akik szeretik az erős, független nőkről szóló életrajzokat.
Ajánlja: Molnár Andrea
A kornak művészetet, a művészetnek szabadságot!
Emilie Flöge nevét talán kevesen ismerik, Gustav Klimtét viszont milliók. E két művész élete elválaszthatatlanul összefonódott a századforduló idején Ausztriában. Emilie nemcsak a világhírű festőművész múzsája volt, hanem barátja, szellemi társa is. Ki ne ismerné A csók című alkotást, amelyet kettőjük kapcsolata ihletett?Margret Greiner regényes életrajzi könyve bepillantást enged Gustav Klimt és Emilie Flöge művészi karrierjének kibontakozásába, magánéletébe, kettőjük barátságába, ugyanakkor megelevenedik előttünk a szecessziós Bécs művészeti és társasági élete is. Emilie polgári családba született 1874-ben. Varrónőből néhány év leforgása alatt Ausztria szerte ismert divattervezővé és üzletasszonnyá vált. Nővéreivel, Pauline-nal és Helene-nel 1904-ben megnyitották Schwester Flöge (Flöge nővérek) nevű divatszalonjukat Bécsben, a Mariahilfer Strassén. A testvérek célja a hagyományos női divat reformja volt; modern nők számára készítettek elegáns, ugyanakkor kényelmes öltözéket, megszabadítva a hölgyeket a fűző, az abroncsszoknya és a hatalmas redők fogságából.
Az a legfontosabb, hogy olyat, mint a miénk, máshol ne lehessen kapni. Exkluzív: ez a varázsszó. És a gondolkodásmód főleg legyen az. A nőnek, aki tőlünk származó ruhadarabot visel, nem új ruhája, új szoknyája, új blúza van, az a szabadság eszméjét ölti magára.
Emilie Flöge divattervezőként és üzletasszonyként is megelőzte korát. Egy olyan nőt ismerhetünk meg a könyv lapjain, aki a nehézségek ellenére sem félt megvalósítani önmagát.
A kötetet ajánlom azoknak az olvasóknak, akik rajonganak a képzőművészetért, kiváltképp a szecesszió korának művészetéért, továbbá azoknak, akik szeretik az erős, független nőkről szóló életrajzokat.
2021. december 21.