Kazuo Ishiguro: Ne engedj el?

Jelzet: I 73

Hát várja, bár talán nem tudatosan, de várja a pillanatot, amikor rádöbben, hogy valójában más, mint a többiek; hogy odakint vannak emberek, mint a Madame, akik nem gyűlölik, nem akarnak rosszat neki, de azért megborzonganak, ha csak eszükbe jut, ha eszükbe jut, hogyan jött a világra és minek, és akik iszonyodnak a gondolattól, hogy egy ilyen teremtmény keze esetleg az övékhez ér. Dermesztő pillanat, amikor először látja magát egy ilyen ember szemével. Olyan, mintha elmenne egy tükör előtt, amely előtt élete minden napján elment, és egyszerre mást látna benne, mint addig: valami nyugtalanítót és különöset.

Kazuo Ishiguro az egyik legismertebb és legjelentősebb kortárs angol prózaíró napjainkban. Négyszer jelölték a Man Booker-díjra, amelyet 1989-ben a Napok romjai című művével el is nyert. Ne engedj el… című regénye 2005-ben jelent meg, melyet rövid időn belül több jelentős irodalmi díjjal is jutalmaztak, valamint a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé.
 
A történet az 1980-90-es években játszódik Angliában. A központi helyszín Hailsham, egy angol bentlakásos magániskola. A regény narrátora a gondviselőként dolgozó Kathy H., volt hailshami diák. Bepillantást nyerünk az iskola tanulóinak gyerekkorába, ifjúságába, illetve fiatal felnőtt éveibe. Kathy szemével látjuk az intézményben folyó mindennapi életet: a tanulást, a szórakozást, a barátságok és szerelmek szövődését. Éppúgy történik minden, mint bármely más hasonló intézményben, de a történet előrehaladtával érezni lehet, hogy ebben az iskolában valami nem stimmel. Egyre több kérdés fogalmazódhat meg bennünk: Miért nem mennek soha haza a diákok? Kik a szüleik? Miért bánnak hűvösen velük a tanáraik? Mit titkolnak előlük és miért? A felmerülő kérdéseinkre ugyan választ kapunk Kathytől, de újabb és újabb titkokra bukkanunk, amelyek feszültséggel töltenek el egészen az utolsó oldalig.
 
A regény komoly társadalmi, etikai kérdéseket is felvet. Joga van-e mindenkinek az élethez? Változtathatunk-e az előre elrendelt sorsunkon? Bele kell-e törődnünk a megváltoztathatatlanba? A tudomány fejlődése érdekében és a társadalmi jólétért bárkit és bármit feláldozhatunk? A regény váratlan, de talán ugyanakkor várt befejezéssel ér véget, de további kérdéseket is felvet, elgondolkodtat.
 
A történet alapján készült filmet Mark Romanek rendezte, amelyet 2011-ben mutattak be.

Ajánlja: Molnár Andrea

2016. július 26.