John Steinbeck: Egerek és emberek
Jelzet: S 89
A magunkfajta ember, aki tanyákon dolgozik, a legmagányosabb ember a világon. Családja nincs. Nem tartozik sehova. Beáll egy tanyára, keres egy kis pénzt, aztán bemegy a városba, elveri a pénzét, aztán keres egy másik tanyát… Velünk bizony másképpen áll a dolog. Nekünk van jövőnk. Van, akivel beszéljünk, aki törődik velünk… mert te törődöl énvelem, én törődöm teveled… Egyszer majd – amikor már összeraktuk a pénzt – lesz egy kis házunk, egynéhány hold földünk, tehenünk, disznónk és … és a föld zsírjából élünk…
Steinbeck regényében, az Egerek és emberekben a fenti mondatok többször is elhangzanak George és Lennie szájából. A nagy gazdasági világválság idején vándormunkásként keresik a kenyerüket, de álmuk egy saját tanya, ahol gazdálkodnak és a maguk urai lehetnek. A terv George fejében született meg, de annyiszor mesélt róla társának, hogy ő is a magáénak vallja. A két férfi szöges ellentéte egymásnak: George alacsony termetű, fürge észjárású, Lennie óriásra nőtt, bivalyerős, de gyermeteg lelkű, kissé fogyatékos. Sajnos, Lennie mindig „bajba kerül”, s emiatt tovább kell állniuk. Ugyanis leküzdhetetlen vágy él benne, hogy megsimogasson mindent, ami selymes, puha tapintású, legyen az egér, kutyakölyök vagy asszony, s akaratlanul is agyonszorítja őket. (A vágyva vágyott tanyán tengeri nyulakat szeretne gondozni). George független, életre való, szabadságát azonban épp maga korlátozza azzal, hogy pártfogásába veszi a kiszámíthatatlan Lennie-t. Történetünk kezdetén új munkaadóhoz igyekeznek, a kaliforniai Salinas folyó mentén vándorolva. Steinbeck itt született, itt nőtt fel, nyaranta egy óriási farmon együtt dolgozott több száz vándormunkással, megtapasztalva a kemény munkát, a kiszolgáltatottságot s az emberi természet sötét oldalát is. Új munkaadójuknál, a barátságtalan környezetben, ahol mindenki csak magára számíthat, a többiek csodálkoznak, hogy ők együtt vándorolnak, és elismeréssel beszélnek egymásról…
A munkások között Lennie boldogan fecseg álmaikról, és a két legmegalázottabb, legszerencsétlenebb máris csatlakozni kíván hozzájuk, felajánlva csekély munkaképességét. A csonka kezű mindenes, Candy, akitől egyetlen barátját, öreg kutyáját is „elveszik” és Crooks, aki kétszeresen is kitaszított: nyomorék és néger… Sajnos, Lennie-n ismét úrrá lesznek ösztönei, mikor a gazda fiának kihívó viselkedésű felesége kacérkodni kezd vele, simogattatja a haját a férfival… Megtörténik a baj, Lennie elmenekül, de a férfiak hajtóvadászatot rendeznek utána. George, megelőzve őket, az összezavarodott Lennie-nek közös álmukról beszélve boldoggá teszi utolsó perceit, s hogy Lennie-t meg ne lincseljék, George maga lövi le társát…
Az írói sikert épp ez a regény hozta meg 1937-ben, Steinbeck később színdarabot írt belőle, amit a színházak ma is játszanak. A történet mélyen elgondolkodtat: szabadság és magány, faji előítéletek és szellemi visszamaradottság megítéléséről – az író mindezekről felelősséggel ír.
John Steinbeck 1962-ben irodalmi Nobel-díjat kapott; a díj átvételekor ezeket mondta:
Az író arra van hivatva, hogy előremozdítsa az emberi szív és szellem nagyszerűségét, hogy képes legyen nagylelkűséget találni a vereségben, hogy megtalálja a bátorságot, az együttérzést és a szeretetet… Az az író, aki nem hisz abban, hogy az ember tökéletesíthető, nem szentelheti magát az írói hivatásnak, nem igényelhet magának helyet az irodalomban.
Szeretettel ajánlom olvasásra a bemutatott könyvet és az író többi munkáját is.
Ajánlja: Vörösné Adler Erika
2017. november 05.