Vakbarát változat |
Betűméret

Gion Nándor: Virágos katona

Jelzet: G 46


Gion Nándor, vajdasági magyar író (1941-2002) egy csapásra ismertté vált 1973-ban megjelent regényével. A személyes emlékekből táplálkozó, meseszerű elemekkel átszőtt történet az 1800-as évek utolsó éveitől az első világháborúig mutatja be egy délvidéki falu, a magyarok, szerbek és svábok által benépesített Szenttamás hétköznapjait.

A bácskai települést egy álmodozó kamaszfiú, Rojtos Gallai István elbeszéléséből ismerhetjük meg, aki a falu fölé magasodó Kálvária-dombról szemléli a lakók életét. Figyelme a falusiakról egy idő után a Kálvárián lévő festmények egyik szereplőjére, a Krisztust korbácsoló, rejtélyes Virágos Katonára terelődik, akinek mellén sárga virág rikít, arcán pedig megmagyarázhatatlan boldogság tükröződik, mintha nem lenne részese a körülötte lévő valóságnak. Rojtos Gallai naphosszat bámulja a képet, még új barátját, a tolvaj Török Ádámot is beavatja kedvenc időtöltésébe, de együtt sem találnak magyarázatot a Virágos Katona boldogságának titkára.

A megoldáshoz végül az együgyű falusi kanász, Gilike vezeti el, aki folyton saját maga által kitalált egyszerű történeteket mesél és játszik el ujjaival, megfeledkezve közben az őt körülvevő világról. Rojtos Gallai az ő arcán fedezi fel a Virágos Katona arckifejezését:

…nem akartam elhinni, hogy ez a toprongyos kis kanász tudja a Virágos Katona titkát. Pedig tudta, és tulajdonképpen nagyon egyszerű az egész: el kell menni onnan, ahol a ronda dolgok történnek, ki kell lépni abból a képből, ahol a Megváltót korbácsolják.

Így aztán némi gyakorlás után maga is csodás, messzi tájakon időzik képzelete segítségével, kalandjait pedig Rézinek, a sváb molnár lányának meséli el. Zavartalan ábrándozásaiból legfeljebb Török Ádám váratlan felbukkanásai, a vén Szentigaz jóslatai és a helyi földesúr névnapi kártyapartija zökkenti ki néha, és talán soha nem hagyna fel kedvenc időtöltésével, ha ki nem tör az első világháború. Rojtos Gallai csakhamar a fronton találja magát, ahonnan visszatérve a Virágos Katona már nem néz vissza rá, Török Ádámot katonaszökevényként elhurcolják, a korábban mindig csendes Kálváriát pedig ellepik a mormoló imádkozók…

Gion Nándor magával ragadó stílusban, könnyed természetességgel mesél Szenttamásról és lakóiról, felnövésről, barátságról és a boldogság kereséséről, miközben a különböző nemzetiségek együttélésének nehézségeiről és a 20. század eleji vidékről is árnyaltan tudósít. Szenttamás történetét a Rózsaméz, az Ez a nap a miénk és az Aranyat talált című kötetekben szőtte tovább. A tetralógiává bővült regényfolyam Latroknak is játszott gyűjtőcímen egy kötetben is megjelent.

Ajánlja: Varga Dorottya

2020. július 03.