Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
Jelzet: B 12
… ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk.
Fredrik Backman, svéd író 2012-ben robbant be az irodalmi köztudatba Az ember, akit Ove-nak hívnak című kötetével. A könyvet 25 nyelvre lefordították, s kétszer megfilmesítették – a nagysikerű svéd feldolgozás után az amerikai filmipar is látott fantáziát Ove/Ottó életének bemutatásában. Az elmúlt évtizedben megjelent számos regénye közérthető és szórakoztató történeteken mutatja be az emberi kapcsolatokat, a közösséget és az egyéniséget kereső emberek mindennapi küzdelmeit.
A Hétköznapi szorongások című regény egy szilveszter előtti napon játszódik egy svéd kisvárosban. A HELYZET ingatlanügynökség alkalmazottja úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis - aki pechjére egy készpénzmentes bankban próbál szerencsét - menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna.
A kényszerűen összezárt emberek életkorban és élethelyzetben is nagyon különbözőek, így Backman mesélhet nekünk szerelemről, szülői létről, öregedésről, életközepi válságról, függőségről, gyászról, depresszióról – s mindezt olyan hétköznapi természetességgel, hogy olvasóként ráeszmélünk, nem nagyon különbözünk a regény svédjeitől. Mi lehet az oka annak, hogy egy metál zenét hallgató ötvenes bankigazgató ablakokat számol minden helyiségben? Miért kullog az IKEA - mániás nő a férje árnyékában, akinek az egyetlen romantikus gesztusa egy mandulatorta volt a svéd üzletláncban? Miért kér egy kilencvenes éveihez közeledő nő tűzijátékot egy túszdráma kellős közepén? És mit keres egy nyúl a WC-ben? Idiótának tűnő viselkedések tárháza lenne ez a regény? Igen, hiszen Backman regénye idiótákról szól, akik mindnyájan küzdenek valamivel, próbálnak jó társak, jó szülők, jó gyermekek, jó alkalmazottak, jó emberek lenni ebben a furcsa világban. Szegény rablónak sincs könnyű dolga, hiszen két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel. Vagy mégis adódik egy jobb megoldás számára?
Backman kiváló érzékkel mutatja be a szereplők szorongásait, s helyezi őket a legváratlanabb szituációkba. Hol a sziporkázó humortól, hol együttérzésből hullik az olvasó könnye, hogy a történet végére mindent és mindenkit megértsen és talán kicsit elnézőbb legyen a saját és a mások hétköznapi szorongásaival.
Ajánlja: Zoványi Ibolya
… ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál. Hogy a jövőbeli választásaink is mi vagyunk, a holnapok is mi vagyunk.
Fredrik Backman, svéd író 2012-ben robbant be az irodalmi köztudatba Az ember, akit Ove-nak hívnak című kötetével. A könyvet 25 nyelvre lefordították, s kétszer megfilmesítették – a nagysikerű svéd feldolgozás után az amerikai filmipar is látott fantáziát Ove/Ottó életének bemutatásában. Az elmúlt évtizedben megjelent számos regénye közérthető és szórakoztató történeteken mutatja be az emberi kapcsolatokat, a közösséget és az egyéniséget kereső emberek mindennapi küzdelmeit.A Hétköznapi szorongások című regény egy szilveszter előtti napon játszódik egy svéd kisvárosban. A HELYZET ingatlanügynökség alkalmazottja úgy véli, ez megfelelő időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk. Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis - aki pechjére egy készpénzmentes bankban próbál szerencsét - menekülés közben beront az épületbe, és túszul ejti az összes érdeklődőt. A rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna.
A kényszerűen összezárt emberek életkorban és élethelyzetben is nagyon különbözőek, így Backman mesélhet nekünk szerelemről, szülői létről, öregedésről, életközepi válságról, függőségről, gyászról, depresszióról – s mindezt olyan hétköznapi természetességgel, hogy olvasóként ráeszmélünk, nem nagyon különbözünk a regény svédjeitől. Mi lehet az oka annak, hogy egy metál zenét hallgató ötvenes bankigazgató ablakokat számol minden helyiségben? Miért kullog az IKEA - mániás nő a férje árnyékában, akinek az egyetlen romantikus gesztusa egy mandulatorta volt a svéd üzletláncban? Miért kér egy kilencvenes éveihez közeledő nő tűzijátékot egy túszdráma kellős közepén? És mit keres egy nyúl a WC-ben? Idiótának tűnő viselkedések tárháza lenne ez a regény? Igen, hiszen Backman regénye idiótákról szól, akik mindnyájan küzdenek valamivel, próbálnak jó társak, jó szülők, jó gyermekek, jó alkalmazottak, jó emberek lenni ebben a furcsa világban. Szegény rablónak sincs könnyű dolga, hiszen két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel. Vagy mégis adódik egy jobb megoldás számára?
Backman kiváló érzékkel mutatja be a szereplők szorongásait, s helyezi őket a legváratlanabb szituációkba. Hol a sziporkázó humortól, hol együttérzésből hullik az olvasó könnye, hogy a történet végére mindent és mindenkit megértsen és talán kicsit elnézőbb legyen a saját és a mások hétköznapi szorongásaival.
2025. július 04.