Antoine de Saint-Exupéry: Citadella
Jelzet: S 11
... S még az egyszerű pásztor is, aki a csillagok alatt őrzi juhait, ha tudatára ébred szerepének, rájön, hogy több egy pásztornál. Őrszem. És minden őrszem az egész birodalomért felelős… S a pásztor, aki ráébred, hogy őrszem, már naggyá lett.
Saint-Exupéry mindannyiunk által ismert könyve A kis herceg (1943.), de ő nem „egykönyves” író! Ellenkezőleg: több olyan regény szerzője, melyeket csakis ő írhatott meg, aki író és pilóta is volt.
Antoine de Saint-Exupéry (Lyon, 1900- Marseille, 1944) régi francia vidéki nemesi családban született. Korábbi tanulmányait félbehagyva 1922-ben pilótaengedélyt szerzett, s attól kezdve – kisebb megszakításokkal – pilótaként dolgozott. Többek közt a Toulouse-Dakar közti postajáraton, Casablanca-Dakar között, a Nyugat-Szaharában. A repülés mellett felesége és múzsája, egy salvadori írónő, Consuelo – és az írás kísérte végig életét. „A repülés regényei”: A pilóta (1926.), A déli futárgép (1929.), Éjszakai repülés (1931. (Femina-díj). Az író 44 éves korában, visszavonulása előtt vállalt utolsó küldetéséről soha nem tért vissza, 2000-ben Marseille partjainál találták meg repülőgépe roncsait…
A béke csak a világra jött gyermekekből, az elvégzett aratásból, a végre rendbe tett házból születik. Az örökkévalóságból, amelybe az elvégzett dolgok megtérnek. A telt csűrök, az alvó birkák, az összehajtogatott fehérneműk békéje, egyedül a tökéletesség békéje, azé, ami, ha egyszer jól elvégeztük, Istennek adott ajándékká lesz.
Citadella című kötetén kb. 1936-tól kezdve dolgozott, de csak halála után négy évvel, 1948-ban jelent meg. Pascal Gondolatok (kiadták a szerző halála után 8 évvel, 1670-ben) című munkájával állítható párhuzamba: kidolgozatlan feljegyzések, gondolatok tömegéből áll. A kézirat szinte olvashatatlan, kusza jegyzettömegként maradt ránk, bár írója esténként javította, újraírta. A jegyzetanyag későbbi megszerkesztésére, sajnos, korai halála miatt nem került sor. A szövegben rengeteg ismétlés, átfedés van, mindez azonban nem csorbítja szépségét, mondanivalója erejét, melyben a szerző írásaiban kezdettől megjelenő moralizáló szándék felerősödik: „Az író minden hőse végeredményben az élet értelmét keresi… s az ember nem a szabadságban, hanem egy feladat elfogadásában találja meg a boldogságát. Ez a feladat végül is a métier, a mesterség fogalmába sűrítődik: legyen bármilyen szerény vagy fontos ez a mesterség, benne teljesedik ki az ember, nyeri el teljes szabadságát.” A Citadellának cselekménye nincs, példázatokból és elmélkedésekből áll, „egy biblikus stílusban írt óriási parabola… Alapkérdése az Isten keresése, a megtalálás lehetetlenségének tragikus tudata. A cél: megkeresni az emberi élet értelmét a családban, az igazságban, az otthonban, a mesterségben, a szeretetben, a boldogságban, a testvériségben, a szabadságban, az emberi közösségben s mindezek túlhaladásában egy náluk is magasabb rendű nagyságba emelő erőfeszítés segítségével. Ez az erőfeszítés, ez az igyekezet azonban nem feltétlenül a legnagyobb dolgokban nyilvánul meg. A lényeg: veszendő létünk elcserélése valamire, aminek értelme van. A hímzőrámájuk felett vakoskodó asszonyok gyönyörű, Isten házát ékesítő hímzett terítőkre cserélik el magukat, a gyermekét ápoló anya egy édes mosolyra… az uralkodó népe boldogságára. Mindenkinek megadatik a csere lehetősége: az élet elpusztulhat, de amit másokért alkottunk, az megmarad…” Az elcserélődés a mesterségben, mások, a közösség szolgálatában alapgondolata Saint-Exupéry egész írói működésének. A Citadellát ne folyamatosan, inkább breviáriumként olvassuk – benne egy észak-afrikai, berber uralkodó beszélget a fiával, aztán a lassan öregedő fejedelem-utód elmélkedik az életről és a rábízottakról. Az „üzenetek egyszerre szólnak… az otthonról, a közösség tagjairól, az élő kövekről és az isteni terv szerint bent emelendő fellegvárról, amely nem más, mint az állandó készenlétbe helyezett, mindig gyarapodó lélek.” (A citadella jelentése: fellegvár, a vár legjobban megerősített része, a város legmagasabb pontjára épült erődítmény, egy utolsó menedékként szolgáló önálló erőd a váron belül.)
Felismertem, hogy az ember citadellához hasonlatos. Ledönti a falait, hogy megszerezze a szabadságot, de az csak feldúlt, s a csillagoknak nyitott erődítmény marad. Akkor fölébred a szorongás… Citadella, az ember szívében foglak felépíteni.
Szeretettel ajánlom a Citadellát és ennek az érzékeny lelkű, minden szépre, s főképp a jóra fogékony írónak minden munkáját elmélyült olvasásra, továbbgondolásra… S nem utolsósorban: az utóbbi években több kötettel gyarapodott Saint-Exupéry-ről szóló irodalmunk: életéről, rejtélyes halála körülményeiről – ezeket is ajánlom figyelmükbe.
Ajánlja: Vörösné Adler Erika
2018. október 19.