Örömjárgány
Jelzet: DVD 5623
Az Örömjárgány Michael Zadoorian sötét humorú, azonos című regényéből készült, s a road movie filmek sorát gyarapítja. Rendezője, Paolo Virzi nem először nyúl e műfajhoz, előző filmjében (Őrült boldogság) két pszichiátrián kezelt nő szökik meg, s kezd közös kalandba.
Ha az Örömjárgány cím hallatán a 60-as évek hippimozgalmára asszociálunk, nem tévedünk nagyot; a főszereplők valóban szabadságvágyukat fejezik ki, s utolsó, elidegeníthetetlen jogukként gyakorolják is azt.
A történet egy idős házaspár utolsó nyaralását meséli el, amelynek során Ella (Helen Mirren) és John Spencer (Donald Sutherland) az általuk Örömjárgány névre keresztelt lakóautójukkal Bostonból utaznak délre, egészen a Florida állambéli Key Westig, hogy ott megnézhessék végre Ernest Hemingway híres rezidenciáját. A rozoga monstrumnak ható lakóautó már-már családtagként, mint egyfajta emléktározó nőtt hozzá a tulajdonosaihoz, illetve öregedett velük együtt rozsdásra. Azonban a történet - Ella és John felnőtt gyerekeinek aggodalma - már akkor világossá teszi, hogy itt nem egy unalmas senior túráról van szó, amikor a két főhős még meg sem jelenik a színen. John, a Hemingway-rajongó nyugdíjazott angolprofesszor ugyanis egyre súlyosbodó Alzheimer-kórral küzd, míg Ella végstádiumú rákban szenved.
„Jobb egy napig oroszlánnak, mint száz évig gyáva nyúlnak lenni. Jobb talpon meghalni, mint térdepelve élni” – írja Hemingway, s vallja az idős házaspár. Kettejük utazása állomásról állomásra viszi közelebb a nézőt az út végéhez, s avat be a Elli tervébe, mely megdöbbentő, ám korántsem elfogadhatatlan. A menet közben felsejlő titkaik, közös visszaemlékezéseik vagy épp eltemetett nehézségeik pedig csak még emberibbé és szerethetőbbé rajzolják mindkettejük karakterét. Különösen megindítóak azon jelenetek, amelyekben John tudata kitisztul, és szembesül a realitással, hogy a következő pillanatban visszahulljon a kiszámíthatatlan, kapaszkodók nélküli létezésbe, állandó készenlétbe kényszerítve Elli éberségét.
A film után még sokáig ott lebeg a kérdés, a morális dilemma: szembe mehetünk-e az elvárásokkal, megszeghetjük-e azt a társadalmi szerződést, amely csak addig tűnik vonzónak, amíg nem közvetlenül bennünket érint vagy hozhatunk döntést, mely öntörvényűnek hat, ám saját függetlenségünket hivatott demonstrálni.
Ajánlja: Zoványi Ibolya
Az Örömjárgány Michael Zadoorian sötét humorú, azonos című regényéből készült, s a road movie filmek sorát gyarapítja. Rendezője, Paolo Virzi nem először nyúl e műfajhoz, előző filmjében (Őrült boldogság) két pszichiátrián kezelt nő szökik meg, s kezd közös kalandba.Ha az Örömjárgány cím hallatán a 60-as évek hippimozgalmára asszociálunk, nem tévedünk nagyot; a főszereplők valóban szabadságvágyukat fejezik ki, s utolsó, elidegeníthetetlen jogukként gyakorolják is azt.
A történet egy idős házaspár utolsó nyaralását meséli el, amelynek során Ella (Helen Mirren) és John Spencer (Donald Sutherland) az általuk Örömjárgány névre keresztelt lakóautójukkal Bostonból utaznak délre, egészen a Florida állambéli Key Westig, hogy ott megnézhessék végre Ernest Hemingway híres rezidenciáját. A rozoga monstrumnak ható lakóautó már-már családtagként, mint egyfajta emléktározó nőtt hozzá a tulajdonosaihoz, illetve öregedett velük együtt rozsdásra. Azonban a történet - Ella és John felnőtt gyerekeinek aggodalma - már akkor világossá teszi, hogy itt nem egy unalmas senior túráról van szó, amikor a két főhős még meg sem jelenik a színen. John, a Hemingway-rajongó nyugdíjazott angolprofesszor ugyanis egyre súlyosbodó Alzheimer-kórral küzd, míg Ella végstádiumú rákban szenved.
„Jobb egy napig oroszlánnak, mint száz évig gyáva nyúlnak lenni. Jobb talpon meghalni, mint térdepelve élni” – írja Hemingway, s vallja az idős házaspár. Kettejük utazása állomásról állomásra viszi közelebb a nézőt az út végéhez, s avat be a Elli tervébe, mely megdöbbentő, ám korántsem elfogadhatatlan. A menet közben felsejlő titkaik, közös visszaemlékezéseik vagy épp eltemetett nehézségeik pedig csak még emberibbé és szerethetőbbé rajzolják mindkettejük karakterét. Különösen megindítóak azon jelenetek, amelyekben John tudata kitisztul, és szembesül a realitással, hogy a következő pillanatban visszahulljon a kiszámíthatatlan, kapaszkodók nélküli létezésbe, állandó készenlétbe kényszerítve Elli éberségét.
A film után még sokáig ott lebeg a kérdés, a morális dilemma: szembe mehetünk-e az elvárásokkal, megszeghetjük-e azt a társadalmi szerződést, amely csak addig tűnik vonzónak, amíg nem közvetlenül bennünket érint vagy hozhatunk döntést, mely öntörvényűnek hat, ám saját függetlenségünket hivatott demonstrálni.
2023. augusztus 23.