Gravitáció
Jelzet: DVD 3955
A mexikói rendező, Alfonso Cuarón 2013-ban bemutatott filmje korábban soha nem látott látványvilágával szenzációként söpört végig a filmkedvelők körében. A film elképesztő hitelességgel mutatja be, hogy milyen lehet a végtelen világűrben lebegni, sodródni, túlélni.
Egy távoli műholdat ért szerencsétlen baleset következtében a Hubble-űrtávcső javításán dolgozó csapatot iszonyatos sebességgel száguldó űrszemét találja el. A rettenetes pusztítás csaknem lehetetlenné teszi a két túlélő űrhajós – az első bevetésén lévő Ryan Stone (Sandra Bullock) és a veterán űrhajós Matt Kowalski (George Clooney) – hazajutását. A másfél órás filmben a végtelen űrben kell túlélniük, ahol nem terjed a hang, nincs oxigén, nincs gravitáció – nincs élet.
A forgatókönyvet fiával együtt író Cuarón gondosan ügyelt rá, hogy folyamatosan fenntartsa a feszültséget az újabb és újabb nehézségekbe ütköző szereplők történetében. Ami elromolhat, el is romlik, ami bekövetkezhet, be is következik. Szerencsére mégsem válik nevetségessé ez az irreális eseménylánc, hiszen a végletekig magára utalt Ryan személyes drámájával, a metaforikus jelentésrétegekkel, valamint a tökéletes aláfestő zenével a Gravitáció sokkal több, mint egyszerű túlélőfilm. Az űr mint az elidegenedés, az életről való lemondás és a végtelen magány metaforája tökéletes háttér az életével számot vető és újjászülető hősnő drámájához.
A lenyűgöző jeleneteket speciális eszközökkel és technikával vették föl egyetlen stúdióban, ahol kizárólag két színész és néhány díszletelem volt valóságos, minden más csak virtuális varázslat és technikai bravúr. A szakértők bevonásával megkomponált mozdulatok, a szakafander sisakján tükröződő Föld, a lebegő könnycseppek mind aprólékosan kidolgozott és a lehető legnagyobb hitelességre törekvő megoldások. Minden mozdulat valóságosnak tűnik, és az egyedi szögeknek és kameramozgásoknak köszönhetően korábban soha nem látott módon válik átélhetővé egy űrhajós kiszolgáltatottsága.
Tartalom és forma, ötlet és kivitelezés, modern technika és érzékeny színészi játék tökéletesen szolgálják egymást ebben a filmben, mely azonban nem lenne ilyen mesteri a háromszoros Oscar-díjas Emmanuel Lubezki operatőr csodálatos kompozíciói nélkül, akinek az évek során védjegyévé váltak a hosszú, vágás nélküli beállítások. A negyedórás nyitójelenet, az űrben sodródás elképesztően érzékletes képsorai, a végtelen űrből egyetlen vágás nélkül az űrhajós arcáig eljutó hosszú snittek teszik igazán átélhetővé és lenyűgözővé a filmet. Lubezkinek köszönhetjük többek között Az ember gyermeke, az Anyádat is (ezek szintén Cuarónnal közös munkái), A visszatérő vagy a zseniális Birdman című filmeket, melyek bármelyike szintén megtekintésre érdemes.
Ajánlja: Varga Dorottya
A mexikói rendező, Alfonso Cuarón 2013-ban bemutatott filmje korábban soha nem látott látványvilágával szenzációként söpört végig a filmkedvelők körében. A film elképesztő hitelességgel mutatja be, hogy milyen lehet a végtelen világűrben lebegni, sodródni, túlélni.Egy távoli műholdat ért szerencsétlen baleset következtében a Hubble-űrtávcső javításán dolgozó csapatot iszonyatos sebességgel száguldó űrszemét találja el. A rettenetes pusztítás csaknem lehetetlenné teszi a két túlélő űrhajós – az első bevetésén lévő Ryan Stone (Sandra Bullock) és a veterán űrhajós Matt Kowalski (George Clooney) – hazajutását. A másfél órás filmben a végtelen űrben kell túlélniük, ahol nem terjed a hang, nincs oxigén, nincs gravitáció – nincs élet.
A forgatókönyvet fiával együtt író Cuarón gondosan ügyelt rá, hogy folyamatosan fenntartsa a feszültséget az újabb és újabb nehézségekbe ütköző szereplők történetében. Ami elromolhat, el is romlik, ami bekövetkezhet, be is következik. Szerencsére mégsem válik nevetségessé ez az irreális eseménylánc, hiszen a végletekig magára utalt Ryan személyes drámájával, a metaforikus jelentésrétegekkel, valamint a tökéletes aláfestő zenével a Gravitáció sokkal több, mint egyszerű túlélőfilm. Az űr mint az elidegenedés, az életről való lemondás és a végtelen magány metaforája tökéletes háttér az életével számot vető és újjászülető hősnő drámájához.
A lenyűgöző jeleneteket speciális eszközökkel és technikával vették föl egyetlen stúdióban, ahol kizárólag két színész és néhány díszletelem volt valóságos, minden más csak virtuális varázslat és technikai bravúr. A szakértők bevonásával megkomponált mozdulatok, a szakafander sisakján tükröződő Föld, a lebegő könnycseppek mind aprólékosan kidolgozott és a lehető legnagyobb hitelességre törekvő megoldások. Minden mozdulat valóságosnak tűnik, és az egyedi szögeknek és kameramozgásoknak köszönhetően korábban soha nem látott módon válik átélhetővé egy űrhajós kiszolgáltatottsága.
Tartalom és forma, ötlet és kivitelezés, modern technika és érzékeny színészi játék tökéletesen szolgálják egymást ebben a filmben, mely azonban nem lenne ilyen mesteri a háromszoros Oscar-díjas Emmanuel Lubezki operatőr csodálatos kompozíciói nélkül, akinek az évek során védjegyévé váltak a hosszú, vágás nélküli beállítások. A negyedórás nyitójelenet, az űrben sodródás elképesztően érzékletes képsorai, a végtelen űrből egyetlen vágás nélkül az űrhajós arcáig eljutó hosszú snittek teszik igazán átélhetővé és lenyűgözővé a filmet. Lubezkinek köszönhetjük többek között Az ember gyermeke, az Anyádat is (ezek szintén Cuarónnal közös munkái), A visszatérő vagy a zseniális Birdman című filmeket, melyek bármelyike szintén megtekintésre érdemes.
2022. február 25.