Nader és Simin - Egy elválás története

Jelzet: DVD 4487
 

Ashar Farhadi, iráni rendező és forgatókönyvíró egyik legsikeresebb filmje a Nader és Simin - Egy elválás története című filmdráma, mely 2012-ben Golden Globe- és Oscar-díjat is nyert. A kritikusok egyöntetű véleménye szerint a film egyfajta ablak a mai perzsa világra.

A film elején egy házaspárt ismerünk meg, akik épp a bíróságon próbálják elintézni válásukat, aminek oka, hogy az asszony, Simin (Leila Hatami) külföldre akar menni, mert meggyőződése szerint csak így tud jobb körülményeket biztosítsítani kamaszodó lányuknak. A férj, Nader (Peyman Moaadi) viszont kötelességtudóan maradna Alzheimer-kóros apja mellett. A bíró komolytalannak ítélve a fevetett indokokat, eltanácsolja a házaspárt a válástól, de Simin ragaszkodik ahhoz, hogy különváljon férjétől. A feleség elköltözése indítja el a lavinát, mivel a magára maradt férj kénytelen házvezetőnőt felvenni, aki történetesen egy terhes asszony – bár ezt eltitkolja leendő munkaadója elől.  Amikor egy napon Nader korábban ér haza, apját félholtan a földön fekve találja, miközben a gondozónő nincs a lakásban. A visszatérő nővel dulakodni kezd, s lopással is megvádolva kilöki a lakásból. Másnap derül ki, hogy az asszony elvetélt.

Ezen a ponton új fordulatot vesz a cselekmény, mivel a két család között megindul a harc jogi és lelki úton is; elhallgatott igazságok és kimondott hazugságok szövik át a történetet, feltárul az iráni társadalom megosztottsága, bepillanthatunk a hétköznapjaikba, s olyan problémák is felvetődnek, mint a gyávaság, a nehézségekkel való szembenézés, az istenfélelem, a felelősség, a bűn és bűnhődés. A rendező számára a kérdések egyértelműen fontosabbak, mint a válaszok. Mi tekinthető gyilkosságnak? Mennyire fontos egy ember számára, hogy lássa, amint valaki a Koránra esküszik? Hogyan kezeli egy bíró az ellenfél alibijeit? Egy kiskamasznak miért kell egyik szülője ellenében a másikat választania? A rendező érdeme, hogy a kérdések nem keltenek didaktikus hatást, s nem kapunk egyértelmű válaszokat, sokkal inkább az az érzés erősödik bennünk, hogy az igazságnak nagyon sok arca van. Az utolsó jelenet a nézőt is berántja a történetbe, s időtlen várakozásra kényszeríti.

A film érdekessége, hogy szinte hiányzik a háttérzene, ami a nézők figyelmét az adott képkockán belüli részletekre irányítja, egyfajta dokumentarista jelleget adva a történetmesélésnek. A szereplők hiteles alakításainak elismeréseként a teljes szereplőgárda megnyerte a legjobb színész/színésznő kategóriát a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Ajánlom ezt a nem könnyű filmet azoknak, akik szeretnek új élményekkel gazdagodni egy-egy idegen kultúra megismerése során, s mindazoknak, akik nyitottak a felismerésre: az érzelmek, éljünk a világ bármely pontján, ugyanúgy meghatározzák mindennapjainkat.  

Ajánlja: Zoványi Ibolya