Mielőtt felkel a nap

Jelzet: DVD 235

Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét.

Idén került a mozikban Richard Linklater rendezésében a Mielőtt trilógia (Mielőtt felkel a nap 1995,  Mielőtt lemegy a nap 2004,  Mielőtt éjfélt üt az óra 2013) záró darabja. Ennek aktualitása miatt gondoltam úgy, hogy utazzunk vissza az időben 28 évet, egészen 1995-ig, hogy megismerjük a kezdeteket.

Richard Linklater a 90-es évek elején berobbant amerikai függetlenfilmes generáció egyik tagja, aki a filozofikus dialógusaival, popos hangulatával és epizodikus elbeszélésével emelkedett ki a többi rendezőzseni közül.
A Mielőtt felkel a nap című filmje a kilencvenes évek Love storyja, az X-nemzedék őszinte, romantikus története, mely jól tükrözi az adott kor értelmiségi fiataljainak szellemiségét, gondolkodásmódját, életfelfogását. Ebben a filmben időtől és kortól függetlenül mindenki megtalálja azt, amire szüksége van. 
 
Egy egyszerű hétköznapi szituációból bontakozik ki az a cselekmény, mely 1995 óta lázba hozza generációk sorát. A történet szerint két fiatal megismerkedik egy közös vonatúton, majd miután Jesse (Ethan Hawke) meggyőzi Celine-t (Julie Delpy), hogy szálljon le vele Bécsben, együtt töltenek mindösszesen egyetlen éjszakát.

Sokunkkal megtörtént már egy zakatoló vonaton ülve, hogy az agyunkkal végigpörgetve látjuk azt, hogy felállunk az ülésből és az általunk kiszemelt lányt vagy urat megszólítjuk. Míg a fejünkben pörögnek ezek a filmkockák, addig a valóságba visszazuhanva szomorúan tapasztaljuk, hogy egy centit sem mozdultunk az előbb említett ülőhelyünkről. Fura dolog belegondolni, hogy vajon hányan vagyunk, akik nem mernek másokat megszólítani, vajon hányan megyünk el a megfelelő pillanat előtt? Elmulasztott és kettétört pillanatok, melyeket az agyunkba motoszkáló „mi lett volna ha" érzés jelez.

De Jesse elemelkedik az üléstől, így a film az átélt pillanatokat mutatja meg. A vonatról leszállva a szereplők legnagyobb barátja az idő. Bécsben 14 órát kell kitölteniük ismerkedéssel, a másnap reggeli indulásig. Hisz mindketten utaznak tovább. Mindketten másfelé.
Az alkotásban végig a két főszereplőt követjük, akik két hétköznapi embert alakítanak, akikkel ezáltal mindenkinek nagyon könnyű azonosulni. A film további varázsa abban rejlik, hogy olyan részletesen és életszerűen mutatja be egy emberi kapcsolat történetét, mint ahogyan az az életben lezajlik. Megindul a hétköznapi szituációból táplálkozó, gondolatébresztő beszélgetésekből kibontakozó és pillanatokkal telítődő közeledés. Beszélnek ők bolondságokról, álmokról, halálról, párkapcsolatról, boldogságról, szerelemről, házasságról és családról, mindeközben pedig eltöltenek együtt egy felejthetetlen napot és éjszakát.

Párbeszédközpontú, nagyon őszinte, naiv, idealista, impulzív, két szereplős , minimalista, lekövető képekkel operáló, hosszú sétálós beállításokban bővelkedő alkotás, melyekben a helyzetek közül pár olyan erősre sikeredett, hogy örökre bevésődött az agyunk emlékekkel teli polcára: gondolok itt a zeneboltos fülkére, a Duna-parti hajléktalan költőre, a hazatelefonálásra, a hajóútra, a pohárlopásra, a parkjelenetre vagy épp a film végi felejthetetlen pillanatokra. 

Egyszerű, nagyszerű, életszerű, vágyakozó, átélhető, bájos: mindez két ember egymásra találása. Apró finom vágyakozó pillanatok, az egymásra vetett fürkésző pillantások, az első csók előtti néma csend, majd egy szoros ölelés, a ki nem mondott szavak és persze a kimondott gondolatok, vélemények.

Az élet olyan, mint egyetlen nap. Igazából mindenki csak egy napot él, hisz az élet bizonytalan. Mindig csak a ma létezik. Az ember soha nem tudhatja, melyik az utolsó ma. Így próbáljunk úgy élni, hogy a félelem ne árnyékolja be a napunkat és talán a boldogság hozzánk is bekopogtat. Hisz az élet minden pillanatában ott lehet az esély, a lehetőség egy szebb naphoz... Így ne merjünk félni...

Saját életünk filmjének jó pár részletét ismerhettük fel a vásznon, ezáltal is elfogadva mindazt, hogy nem vagyunk egyedül a szerelem impulzívan ragyogó kialakulásával és az élet által elénk állított döntésekkel. A Mielőtt felkel a nap című filmet és két folytatását bátran ajánlom mindenkinek, akik önvizsgálatot tartva mindig készek az emberi kapcsolatok kezdeményezésére, megújítására, javítására vagy épp fenntartására.

Ajánlja: Boros Ferenc

2013. október 05.