A nyár királyai

Jelzet: 3968

A nyár királyai című amerikai független film csendben érkezett hazánkba - hisz kevés mozi vetítette, így kevés emberhez sikerült eljutnia -, de felejthetetlen karakterei, képi világa és a háttérben megbújó gondolatai által sikerült azt az állóvizet megbolygatnia, ami miatt egy mozgókép beírja magát az emlékezetünkbe. Témáját tekintve egy lassabb folyású igazi realista kamaszfilm, felnövés történet, néhol pedig sorsválasztási kérdésekkel megfűszerezett kemény sorsdráma: röviden egy újabb coming of age story a jobbik fajtából.

A coming of age történetek főhősei a legtöbb esetben tini korban lévő fiúk - pár kiemelkedő film az elmúlt évekből: Az első igazi nyár, Holdfény királyság, Egy különc srác feljegyzései, Majdnem híres,  Billy Eliott -, néha lányok - Juno, Frances HA, Adéle élete -, akik a cselekményben a felnőtté válás rögös útjára lépnek.  A lázadás során számos kalandba keveredett fiatalok a film végére olyan pozitív vagy épp negatív élményekkel gazdagodnak, amelyek elindítják őket a szabadsággal, valamint felelősségvállalással is járó nagykorúság felé.

A film aktuális kamaszszereplői, Joe és Patrick a nyári szünetben menekülnek otthonról a folyamatos súrlódások elől: előbbi megkeseredett, sokszor érzéketlenül viselkedő apjától, utóbbi pedig minden lépését követő és már fojtóan gondoskodó szüleitől. Szökésük közben melléjük szegődik Baggio, aki egy elég fura és különc srác. Hárman elhatározzák, hogy az erdő egy tisztásán összetákolnak maguknak egy kis házat, amibe beköltözve szabadon, szülőktől mentesen, nyugalomban élhetik életüket.  Az otthoniak közül persze senki nem tudja, hova tűntek a fiúk, így a kétségbeesett szülők és rokonok a keresésükre indulnak.

A XX. században nevelkedett gyerekek közül sokunk épített bútor- és deszkadarabokból, faágakból vagy plédből, fotelekből, párnákból, kartondobozokból, bevehetetlen kis házat, bunkert vagy épp várat. Ide persze csak a barátok, és csakis titkos jelszóval tudtak belépni. Ezek a hevenyészett tákolmányok a fantázia szárnyalása mellett leginkább azért készültek, hogy elkülönítsék kialakított kis világunkat kortársaink, de legfőképpen a szüleink, a felnőttek birodalmával szemben.  Erre szolgál a filmben felépített kis faház is.

A berendezkedés után a szabadság lágy szellői járják át a fiatalok lelkivilágát, mintha nem is filmszerepet játszanának, ösztönből, életszerűen mozognak a természetben, mindezt gyönyörű beállításokkal és színekkel telített képekkel aláfestve láthatjuk. Élvezik, hogy kivonulva a társadalomból végre a saját törvényeik szerint élhetnek, a maguk urai lehetnek, még akkor is, ha a tűzgyújtás nem épp az ő profiljuk, még ha egy kisebb fajta rágcsálótól is félnek, és végül, ha a vadászat kudarcai után élelemért az út túloldalán lévő gyorsétkezdébe is kell elmenniük. Persze az idilli baráti képsorok után egyhamar megjelenik a konfliktus kezdeti alapja, ami nem más, mint a kívülről érkező, a barátok közé beférkőző és kapcsolatukat veszélyeztető csábító nő. 

Érdemes kiemelni a zenét is, hisz szinte borsozó, hogy ugyanaz a dallamsor mit fejez ki két különböző stílusú - szabadságérzetet keltő és feszült élet-halál drámát képező - jelenetnél.

Ahogy múlik az idő, végül minden fontos témát körbejárunk: a szülők elleni lázadástól és a társadalomtól való meneküléstől kezdve, a vadonban való berendezkedés során kialakult hierarchiákon, a felnőtté váláson, az első szerelmen, a féltékenységből és csalódásból adódó barátságpróbán át egészen a lét értelméig, valamint a család fontosságáig.

És hogy ez a kis kaland hogyan és milyen tapasztalatokkal végződik főszereplőink számára, az maradjon a film titka. Bátran ajánlom ezt a kis utazást az okostelefonon és számítógépen nevelkedett és felnövekvő jelen generáció tagjainak, valamint mindazon felnőtteknek, akik vissza szeretnék tekerni az idő kerekét gyermekkoruk felhőtlen világába, oda, ahol a társadalom feszültségekkel és hazugságokkal teli szennyétől távol az emberi élet tisztasága ismét értelmet nyerhet.

Egy felejthetetlen karakterekkel megspékelt, életszerűsége miatt szerethető, valamint szatirikus, humoros, ironikus, de mégis mélyen elgondolkodtató realista kamaszdráma, felnövés történetet, melyet a szabadság lágy szellője az egekbe emel, és a napsugarak simogató ölelése ringat el...

A film megtekintése után egyből magunkénak tekinthetjük a rousseau-i tanokat: vissza a természetbe! Nyár, szerelem, szabadság, és számos mögöttes gondolat – kinek kell ennél több?

Ajánlja: Boros Ferenc

2014. június 05.