A Jade skorpió átka
Jelzet: DVD 5425
A Jade skorpió átka 2001-ben bemutatott amerikai-német bűnügyi vígjáték, melyet Woody Allen írt és rendezett, nem mellesleg a főszerepet is ő játssza.
"Vannak kedvenc korszakaim. A húszas, harmincas, negyvenes évek nagyon izgalmas időszak volt New York történetében. Ez a gengszterek és szerencsejátékosok kora volt – remek zenével, nagyszerű ruhákkal... egyszóval ez a kor fekszik nekem."
E nyilatkozata fényében értékelendő az a laza elegancia, mellyel a film a negyvenes éveket idézi: a díszletek, a kosztümök, a karakterábrázolás, a férfi-nő kapcsolat felvezetése, a pergő, szellemes dialógusok, az elmaradhatatlan jazz, s maga a történet, mely a kor vígjátéktípusának hagyományait igyekszik feleleveníteni.
A főszereplő, C. W. Briggs, biztosítási nyomozó, aki minden biztosítási csalást hihetetlen profizmussal leplez le. Ki nem állhatják egymást a cég új, szigorú szervezési szakértőjével, Betty Ann-nel (Helen Hunt), akit azért vettek fel, hogy modernizálja és racionalizálja az üzletmenetet. Egy céges bulin mindkettőjüket hipnotizálja egy mágus a színpadon. Ettől a naptól kezdve C. W. nappal egy ékszerrablás-sorozatot próbál felgöngyölíteni, anélkül, hogy emlékezne arra, hogy éjszakánként ő követi el a bűntényeket. A hipnózis mellékhatásaként a két főszereplő időnként, bizonyos jelszó hatására halálosan egymásba szeret, amiről éber állapotukban hallani sem akarnak. Ahogyan megszokhattuk Woody Allentől, a történetben nincsenek negatív hősök. A félrelépő férj (Dan Aykroyd) inkább szánandó és rokonszenves, akárcsak a szőke démon (Charlize Theron). A hipnózis sem a tudatalattiba való félelmetes leszállás, csupán a szórakoztatás eszköze, ahogy az a negyvenes években dívott. A bűnügyi szál erőszakmentes, helyzetkomikumra építő történet, mintegy bizonyságként, hogy a klasszikus elemekből építkező alkotás nem tűnt le egészen.
„Hadd élvezzük az illúziót, amíg le nem hull ismét a valóság rút függönye” – biztatja a filmben Fitzet Briggs.
Magam is azt kívánom, hogy merüljünk el a film világában, utazzunk az időben, hisz addig sem hull ránk a valóság olykor rút függönye.
Jó szívvel ajánlom e filmet mindazoknak, akik szeretik, s azoknak is, akik (még) nem szeretik Woody Allent. S ha ez nem lenne elég, csak annyit mondok: MADAGASZKÁR.
A filmet ajánlja: Zoványi Ibolya
A Jade skorpió átka 2001-ben bemutatott amerikai-német bűnügyi vígjáték, melyet Woody Allen írt és rendezett, nem mellesleg a főszerepet is ő játssza. "Vannak kedvenc korszakaim. A húszas, harmincas, negyvenes évek nagyon izgalmas időszak volt New York történetében. Ez a gengszterek és szerencsejátékosok kora volt – remek zenével, nagyszerű ruhákkal... egyszóval ez a kor fekszik nekem."
E nyilatkozata fényében értékelendő az a laza elegancia, mellyel a film a negyvenes éveket idézi: a díszletek, a kosztümök, a karakterábrázolás, a férfi-nő kapcsolat felvezetése, a pergő, szellemes dialógusok, az elmaradhatatlan jazz, s maga a történet, mely a kor vígjátéktípusának hagyományait igyekszik feleleveníteni.
A főszereplő, C. W. Briggs, biztosítási nyomozó, aki minden biztosítási csalást hihetetlen profizmussal leplez le. Ki nem állhatják egymást a cég új, szigorú szervezési szakértőjével, Betty Ann-nel (Helen Hunt), akit azért vettek fel, hogy modernizálja és racionalizálja az üzletmenetet. Egy céges bulin mindkettőjüket hipnotizálja egy mágus a színpadon. Ettől a naptól kezdve C. W. nappal egy ékszerrablás-sorozatot próbál felgöngyölíteni, anélkül, hogy emlékezne arra, hogy éjszakánként ő követi el a bűntényeket. A hipnózis mellékhatásaként a két főszereplő időnként, bizonyos jelszó hatására halálosan egymásba szeret, amiről éber állapotukban hallani sem akarnak. Ahogyan megszokhattuk Woody Allentől, a történetben nincsenek negatív hősök. A félrelépő férj (Dan Aykroyd) inkább szánandó és rokonszenves, akárcsak a szőke démon (Charlize Theron). A hipnózis sem a tudatalattiba való félelmetes leszállás, csupán a szórakoztatás eszköze, ahogy az a negyvenes években dívott. A bűnügyi szál erőszakmentes, helyzetkomikumra építő történet, mintegy bizonyságként, hogy a klasszikus elemekből építkező alkotás nem tűnt le egészen.
„Hadd élvezzük az illúziót, amíg le nem hull ismét a valóság rút függönye” – biztatja a filmben Fitzet Briggs.
Magam is azt kívánom, hogy merüljünk el a film világában, utazzunk az időben, hisz addig sem hull ránk a valóság olykor rút függönye.
Jó szívvel ajánlom e filmet mindazoknak, akik szeretik, s azoknak is, akik (még) nem szeretik Woody Allent. S ha ez nem lenne elég, csak annyit mondok: MADAGASZKÁR.
2024. január 09.