Berzsenyi Dániel Könyvtár akadálymentesített portál

Navigáció:

Betűméret beállítása:

Színbeállítás:

127 óra

Jelzet: DVD 3324

Danny Boyle már legelső filmjeivel, az azóta kultfilmmé vált Trainspottinggal és a Sekély sírhanttal felhívta magára a figyelmet, pályája eddigi csúcsát a Gettómilliomos nyolc Oscar-díja jelenti. Ezt a kimagasló sikert a 2010-ben bemutatott, Aron Ralston igaz történetét feldolgozó túlélődráma követte, melyben egy vakmerő kalandort öt napra foglyul ejt egy szikla.

A vagány, laza, harminc körüli Aron egyedül indul kirándulni a vadregényes utahi vidékre, és senkinek nem árulja el, hogy mivel fogja tölteni hétvégéjét. Gyakorlott túrázóként felkészülten és magabiztosan indul útnak abban a tudatban, hogy övé a világ. Aron nyughatatlan, elbizakodott, kissé arrogáns fickó, aki úgy hiszi, őt nem érheti baj, mert mindenen felülkerekedik. Ám amikor egy kanyonba leugorva egyik karját maga alá gyűri egy szikla, kénytelen szembesülni sebezhetőségével, és az ott töltött öt nap alatt átértékeli korábbi magatartását. Kezdetben el sem hiszi, hogy vele olyasmi is történhet, amire nem tud pár perc alatt megoldást találni, mégsem esik azonnal kétségbe – inkább bekapcsolja kézikameráját, és rögzít néhány felvételt az utókornak. A nála lévő felszereléseket és mérnöki tudását minden lehetséges módon beveti, hogy elmozdítsa a sziklát, ám egyik sem vezet eredményre. Pontosan tudja, hogy csak akkor menekülhet meg, ha levágja saját karját, ehhez azonban csak egy tompa kés áll rendelkezésére. Egynapi élelemmel és vízzel, svájci bicskája nélkül kell megbirkóznia ezzel az extrém helyzettel – és saját magával.

Az angol rendező nem hazudtolta meg magát, és a cselekmény ellenére egy rendkívül pörgős, látványos filmet készített. A túlélésért folytatott harc folyamatosan Aron hallucinációival, emlékképeivel elegyedik, így a brutális naturalisztikussággal bemutatott küzdelem mellett Aron személyéről is képet kapunk. A végletes érzelmeket átélő Aron szerepében James Franco éppoly hitelesen ábrázolja a vagány, rettenthetetlen macsót, mint a kétségbeesett, elviselhetetlen fájdalmakkal küzdő, esendő embert.

A mindent felülíró életösztön és a hihetetlen akaraterő története a rendező remek arányérzékének köszönhetően nem fullad pátoszba. A gyors vágások, a változatos kameraállások, a nagyszerű zenék és az arcközelik egy pillanatra sem hagyják lankadni a figyelmet, és egy döbbenetes fináléban csúcsosodnak ki, mely a kitartó nézőt valóban maradandó élménnyel ajándékozza meg.

Ajánlja: Varga Dorottya

 127 óra<br />
(2010) on IMDb
 
 

2020. augusztus 05.

Menü