A könyvtárosság etikai kódexe Hasznos linkek E-könyvtárak Virtuális könyvtárak RSS Vaklap AA
Kezdőlap Impresszum Kapcsolatfelvétel
Keresés a könyvtár katalógusában - OPAC
Vasi Digitális Könyvtár
Oktatási célú digitális tartalmak
Vasi Könyvtári Portál
Fiókkönyvtáraink
Elismeréseink
Könyvtárunkról kisebbségi nyelveken
Partnerkönyvtárak
Fenntartóink, támogatóink
Közérdekű adatok
Pályázataink
KSZR
www.niif.hu
Bejelentkezés
A hónap könyve

2020. május - Toni Morrison: Nagyonkék


Toni Morrison: Nagyonkék
 
„… Az évek aztán úgy hajlottak egymásra, mint a vasalt zsebkendők… Pecola… Befogadott minden salakot, amit ráhajigáltunk. Nekünk adott minden szépséget, pedig hozzá tartozott. Mindannyian – mi, akik ismertük – olyan teljesnek éreztük magunkat azután, hogy belétöröltük a lábunk. Olyan szépnek, az ő csúfsága mellett. Egyszerűsége minket ékített, bűntudata minket szentesített, fájdalma minket tett sugárzóan egészségessé, sutasága velünk éreztette, hogy van humorérzékünk. Kifejezésképtelensége minket tett ékesszólóvá. Szegénysége nagylelkűvé. Még éber álmait is felhasználtuk, hogy saját rémálmainkat csitítsuk velük…
Igen, akadt közöttünk, aki „szerette”... És Cholly. Biztos vagyok benne, hogy ő igen. Bármi történt is, ő volt az, aki eléggé szerette ahhoz, hogy megérintse, beburkolja, és a lényéből juttasson neki. Érintése azonban végzetes volt, adománya halállal telítette méhét az érzékek agóniájában. A szerelem soha nem több annál, aki szeret. A gonoszok gonoszul szeretnek, az erőszakosak erőszakosan...”

(Toni Morrison)

 
Ez év augusztus 5-én lesz egy éve, hogy 88 éves korában elhunyt Toni Morrison (született Chloe Anthony Wofford, 1931-2019), irodalmi Nobel-díjas (1993) afro-amerikai írónő, szerkesztő, egyetemi tanár. Első regénye, az 1970-ben megjelent Nagyonkék (The Bluest Eye) „a szeretetet és a szeretethiányt egyaránt kísérő fájdalom, a varázslatos meseszövés és az örvénylő költői fantázia remekműve.” Ezekkel a szavakkal ajánlja művét: „A kettőnek, aki életet adott – az egynek, aki szabaddá tett.” A történet helyszíne a szerző szülővárosa, Lorain (Ohio), ahol szép számban élnek nem csak feketék, de fehérek is. Főszereplői gyerekek: a 11 éves Pecola Breedlove, a történetét egyes szám első személyben elmesélő Claudia – és nővére, Frieda (ők 9 és 10 évesek). Feketének születtek, s az ő világukban, szegénységükben a gyerekek még kiszolgáltatottabbak, velük a felnőttek parancsolgatóan, gyakran gorombán viselkednek! Az elbeszélés ideje 1941., amikor – rosszat sejtetően – ősszel még az igénytelen, mindent eltűrő bársonyvirág sem nyílott ki a kertekben. Pecola a Breedlove családba született, akik szegények voltak és feketék és csúnyák:
„Szegénységük hagyományos volt, önmegsemmisítő, ám korántsem egyedi. A csúfságukat viszont egyedinek tartották. Senki sem győzhette meg őket, hogy nem kegyetlenül, erőszakosan csúfak.”

Pecola apja gyakran volt részeg, ilyenkor verte a családját, de a szülők maguk is „ölték egymást” veszekedéskor. A kislány ekkor mindig megpróbált áthatatlanná válni, de „a szemét sosem sikerült eltüntetni. Vajon miért? A szeme volt a mindenség. Mindent mögötte őrzött.” Pecola arról álmodott, hogy szép kék szeme van, s akkor mindenki csodálja, szereti. Egyébként az iskolában is megvetés vagy közöny jutott neki csúfságáért, barátnője sem volt, míg meg nem ismerkedett Claudiával és Friedával. (A kislányok is, bár sosem kérték, minden karácsonyra egy nagy, kék szemű fehér babát kaptak, amit gyűlöltek, ezért ízekre szedték: irritálta őket a baba szépsége, ami sosem lehet az övék.  Ugyanilyen lelkülettel szerették volna „szétszedni” a fehér kislányokat is, hogy megtudják, milyen titkos varázs van bennük…)

Miközben a három kislány összebarátkozik, lassan megismerjük Pecola családját. Apját, Chollyt fiatal, „megesett” anyja négy napos korában kidobta a szemétdomra. Ott talált rá Jimmy néni, aki nagy szeretettel gondozta-nevelte, de korai halálakor a fiú még csak 12 éves volt. Egy félresikerült szerelmi kalandja is hozzájárult, hogy a néni temetése után megszökjön „hazulról”, hogy apját megkeresse. Sikerült megtalálnia, de apja „megtagadta egy kockajáték kedvéért”, s gorombán elzavarta. Cholly egyedül maradt, küszködött és dolgozott, de szabadnak érezte magát. Egészen fiatalon találkozott Pauline-nal, akinek egyik lába sérült volt, sántított is. Megszerették egymást, s házasságkötésük után, energiával telten költöztek Lorainba. Sajnos, boldogságuk rövid ideig tartott. Pauline nagyon szeretett moziba járni, ahol álmainak élhetett – írja is, hogy „csak a moziban volt boldog...” A gyerekek, Sammy és Pecola születése után a zűrös gyermekkort megélt fiatal apa, Cholly nem igazán tudott mit kezdeni velük. Lassan inni kezdett, s ahogy mind többet volt részeg, a pénzt nem hozta, csak vitte a háztól. Felesége pedig, miután egy fehér családnál lett „házvezetőnő” és „mindenes” – mivel megbízható, felelősségteljes, jó munkaerőnek bizonyult, munkaadói rendkívüli bizalmát élvezhette. Pauline ettől fogva „élete értelmét kizárólag a munkában találta meg”, gyermekeit is elhanyagolta. Egyszer, részegségében Cholly megerőszakolta saját kislányát, Pecolát, aki megfogant apjától. Az apát elvitték, de a kislányt egyszerre megvetés és gyűlölet vette körül. Claudia és nővére – lemondva a tervezett új bicikli vásárlásáról – varázsigék mondása mellett vetették el a bársonyka-magokat, hogy az Ő segítségét kérjék Pecolának és születendő gyermekének.  Pecola közben felkereste Szappanfej atyát, hogy az kérjen az ő számára kék szemeket. A szélhámos „pap” elhitette vele, hogy miután megtett neki egy szívességet, viszonzásul kékek lettek a szemei. A kislány ebben a hitben, örömben, de még magányosabban – csak Claudia áll vele szóba – várja a kicsi megszületését…

A regény befejezése után, a kötet végén olvasható az írónő 1993-ban, a Nobel-díj átadásakor elhangzott beszéde, „Mese a nyelvről” címmel. Ebből szeretnék megosztani néhány gondolatot:

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony. Világtalan, de igen bölcs… 
… Ez a tisztelet az, ami megindítja az asszonyt, a beismerés, hogy a nyelv sohasem lehet méltó az élethez. És ez nem is volna kívánatos. A nyelv sohasem fogja tudni tetten érni a rabszolgaság, a népirtás, a háború tényét. És nem is helyes, ha ily fennhéjázó posztra pályázik. Ereje, öröme abban fejeződjék ki, hogy a megragadhatatlan felé törekszik…
… segíts nekünk, hogy ne kelljen üres kézzel indulnunk. Te felnőtt vagy. Öreg és bölcs… Gondolj a mi életünkre, és öntsd mesékbe nekünk a te külön világodat. Találj ki történeteket. A mese alapvető dolog – segít létrejönnünk, abban a szempillantásban, amikor létrejön. Nem fogunk kárhoztatni, ha többet markolsz, mint amennyit a kezed fogni képes; ha a szeretet olyannyira átizzítja a szavaidat, hogy lángra kapnak…
Mutasd meg nekünk a hit széles szoknyáját és az öltést, ahol a félelem burka szálakra bontható. Te, öregasszony, akit vaksággal áldott meg a sors, te beszéled a nyelvet, ami elmeséli, amit csak a nyelv mesélhet el: hogy láthatnánk képek nélkül. Csakis a nyelv védhet meg a megnevezhetetlen dolgok
iszonyatától. Csakis a nyelv segíthet elmélyednünk önmagunkban...”


Szeretettel ajánlom ezt a tőlünk távoli világot bemutató, felkavaró, mélyen elgondolkodtató regényt – és az írónő többi munkáját is.

 
Ajánlja: Vörösné Adler Erika
»
2020. április - Jókai Anna: Ne féljetek
2020. március - Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából
2020. február - Vladimir Nabokov: Másenyka
2020. január - Donna Tartt: A titkos történet
2019. december - Kaffka Margit: Színek és évek
2019. november - Elizabeth Strout: Kisvárosi ​életek
2019. október - Janne Teller: Semmi
2019. szeptember - Kazuo Ishiguro: Napok romjai
2019. augusztus - Alice Munro: Asszonyok, lányok élete
2019. július - Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
2019. június - Alice Hoffman: Galambok őrzői
2019. május - Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja
2019. április - Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra
2019. március - Nádas Péter: A Biblia
Robert Galbraith: Kakukkszó
2019. január - Stefan Zweig: Sakknovella
2018. december - Spiró György: Fogság
2018. november - Boris Vian: Tajtékos napok
2018. október - Antoine de Saint-Exupéry: Citadella
2018. szeptember - Joyce Maynard: Otthon a világban
2018. augusztus - John Williams: Stoner
2018. július - David Mitchell: Felhőatlasz
2018. június - Mitch Albom: Az Idő Urai
2018. május - William Styron: A nagy menetelés
2018. április - Szerb Antal: Utas és holdvilág
2018. március - John Williams: Augustus
2018. február - Tracy Chevalier: Az utolsó szökevény
2018. január - Csingiz Ajmatov: A tengerparton futó tarka kutya
2017. december - Khaled Hosseini: Papírsárkányok
2017. november - John Steinbeck: Egerek és emberek
2017. október - Szabó Magda: Disznótor
2017. szeptember - Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
2017. augusztus - E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép
2017. július - Alfredo de Braganza: Amrita
2017. június - Frédéric Beigbeder: Oona és Salinger
2017. május - Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
2017. április - Lisa See: Hóvirág és a titkos legyező
2017. március - Naomi Wood: Mrs. Hemingway
2017. február - Lewis, C. S.: Míg arcunk nem lesz
2017. január - Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája
2016. december - John Updike: Nyúlfark
2016. november - Linn Ullmann: Stella zuhan
2016. október - Patrick Süskind: Parfüm - Egy gyilkos története
2016. szeptember - F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
2016. augusztus: Sebastian Barry: Tiszta fény
2016. július - Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
2016. június - Viviane Villamont: Az ördög parfümje
2016. május - Alessandro Baricco: Az ifjú Ara
2016. április - Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
2016. március - Békés Pál: Csikágó
2016. február - Jon Fosse: Trilógia
2016. január - Markus Zusak: A könyvtolvaj
2015. december - Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában
2015. november - Wendy Holden: Hattchi és Kicsi Pé
2015. október - Graeme Simsion: A Rosie projekt
2015. szeptember - David Attenborough: Élet a Földön
2015. július-augusztus: Robert Capa: Kissé elmosódva Emlékeim a háborúból
2015. június - Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
2015. május - Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
2015. április - József Attila összes versei
2015. március - Dragomán György: A fehér király
2015. február - Jónás Tamás: Apuapuapu: anyu
2015. január - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
2014. december - Leon Uris: Exodus
2014. november - Szabó Magda: Für Elise
2014. október - Yann Martel: Pi élete
2014. szeptember - Szerb Antal: VII. Olivér
2014. augusztus - Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez
2014. július - Wladiszlaw Szpilman: A zongorista
2014. június - Guy de Maupassant: A szépfiú
2014. május - Fekete István: Ballagó idő
2014. április - Charlotte Brontё: Jane Eyre
2014. március - Gabriel García Márquez: Száz év magány
2014. február - Rabindranath Tagore: A boldogság ígérete
2014. január - Romain Gary: Előttem az élet
2013. december - Victor Hugo: A nyomorultak
2013. november - Romhányi József: Szamárfül
2013. október - Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról
2013. szeptember - Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam
2013. augusztus - Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
2013. július - Viviane Villamont: Kisdarázs
2013. június - Gárdonyi Géza: Ida regénye
2013. május - Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta; Szofja Tolsztaja: Ki a bűnös?
2013. április - Borisz Paszternak: Zsivago doktor
2013. március - James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget
2013. február - Thomas Hardy: Egy tiszta nő
2013. január - Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
2012. december - Joanne Harris: Ötnegyed narancs
2012. november - Hamvas Béla: A babérligetkönyv
2012. október - Charles Frazier: Hideghegy


Elérhetőségek
Nyitvatartás
Új könyvek
Rólunk írták
Archívum
Keresés a honlapon
Vas Megyei Irodalmi Út
Szavazás
Ön szerint szükség van a házi kölcsönzésre?
Igen, mert sok az otthonából nehezen kimozduló idős vagy fogyatékkal élő ember, akinek fontos az olvasás, a kultúra.
Igen, mert az ellátottak így nem csak könyvet/filmet/ zenét kapnak havi rendszerességgel, hanem figyelmet, jó szót is.
Igen, mert a családtagoknak erre már nem biztos, hogy marad ideje, energiája.
Nem, mert a családtagok erről tudnak gondoskodni.
Nem, mert a lakásba nem szívesen engedünk be "idegent".
Nem, mert elegendő szórakozás a televízió és a rádió.
 
 
 
 
Legyen a kezdőlapom | Hozzáadás a kedvencekhez | Impresszum | Kapcsolatfelvétel Copyright © 1997-2008. Berzsenyi Dániel Könyvtár. Minden jog fenntartva.
Utolsó frissítés dátuma: 2020-06-02 www.ysolutions.hu
 
 
Kezdőlap