Stefan Hertmans: A fordult szív

Jelzet: H 64
 

Múlt nyáron A fordult szív címmel egy felejthetetlen könyvet olvastam, mely számomra a bátorság, kitartás, helytállás és anyai szeretet példája. Szerzője Stefan Hertmans (Gent, 1951-) belga regény- és drámaíró, költő és esszéista. Magyarul eddig egy történelmi regénye jelent meg, Háború és terpentin címmel.

A fordult szív 1088-ban kezdődik, amikor a Francia Királyságban viszonylagos békében élnek egymással a keresztények, zsidók és muszlimok, a vegyes házasságot azonban nem tűrik meg. Főszereplője egy francia anyától és viking apától született, gazdag családból való keresztény lány, Vigdis, művelt, öntudatos, szép fiatal nő. Családja vagyonos férjet szán neki, ami őt nyugtalanítja. Egy sétája során felfigyel a helyi zsinagóga előtt összeverődött zsidókra, köztük is a főrabbi fia, David Todros vonja magára a figyelmét. A lopott pillantásokból titkos találkozók, majd tiltott szerelem lesz, titokban megszöknek a városból a fiú családjához. Miközben a felbőszült apa lovagokkal keresteti őket, menekülésük során közel 900 kilométert tesznek meg „egymásba kapaszkodva, dacolva a veszéllyel, a rablókkal és a folytonos kiszolgáltatottsággal”. Narbonne-ba érve betér a zsidó vallásba, prozelita (jövevény, új hitre tért) lesz. Összeházasodnak, új neve: Szara, férje Hamutalnak becézi. A zsidó közösség befogadja, otthont ad számukra, három gyermekük születik. Bár a gyökereitől való elszakadás gyötrődéssel jár számára, mégis, néhány év boldogságban van része új családjával egy csöndes kisvárosban, Monieux-ban. A keresztes háborúk megindulásával azonban a sereget követő vérszomjas tömeg legyilkolja a település zsidóságát, Hamutal férjét is, két nagyobb gyermekét pedig elveszik tőle. A fiatalasszony a gyerekek visszaszerzése reményében, „traumától és tébolytól sújtva Jeruzsálem felé indul”. Rengeteg szenvedés árán, beteg csecsemőjét magára kötözve gyalogol, bujkál, karavánokkal zsúfolt hajókon utazik, keres…

Nemcsak Hamutal utazik, hanem a regény írója is, majdnem ezer évvel később: végigmegy ugyanazon az úton, ameddig Hamutal eljutott, egészen Kairóig. „A 19. század végén ugyanis a kairói Ben Ezra zsinagógából egyedülálló dokumentumok gyűjteménye látott napvilágot, köztük egy rejtélyes levél, melyben Moniou rabbija egy prozelita asszony tragikus sorsáról számol be az első keresztes hadjárat időszakában.” Erre figyelt fel az író 1994-ben, és 20 év kutatás és írás után 2016-ban fejezte be regényét, mellyel az „örök menekülő Vigdis/Hamutal története” fennmaradt.

A regény részletesen bemutatja a középkor világát, és mai erkölcsi kérdéseket is felvet. Hamutal útja mellett olvasható a szerzőé is, aki feltárja, ami megmaradt a régi épületekből; néhány fényképet és térképet is közöl az útról…
 
Szeretettel ajánlom ezt a megrázó és felemelő történetet, mely érzékletesen mutatja be a szeretet és a gyűlölet hatalmát, gondolkodásra késztetve a mai háborús időkben…
  

Ajánlja: Vörösné Adler Erika