Karafiáth Orsolya: Egymás könyve

Az írónő új regénye az egyik örök irodalmi téma, a halál bekövetkeztének egyéni szemléletű és sajátos stílusú földolgozása. Az elbeszélő lány az uszodában megismerkedik Mónával, akivel hamarosan jó barátságba keverednek, egymás életének részesei lesznek. A meglehetősen zűrös életű narrátor életében végül is egy biztos pont marad, Móna, akiről azonban kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg. A regény 13 fejezete voltaképp rapszodikus logikájú és időrendet nem tartó emlékezés a 2009 és a 2010-es évek dereka közti időszakra, amikor az elbeszélő maga is keresi a saját életének igazodási pontjait. E pontok között vannak párkapcsolatok, az ismerőseivel, barátaival folytatott beszélgetések, zenehallgatás, olvasmányok és némi élettapasztalat. Igazodási pont ebben az időben például az épp ekkor elhunyt Michael Jackson amerikai sztár, vagy a rendszeresen fölkerestt uszoda, esetleg egy-egy nyári fesztivál, vagy épp az öngyilkos Borbély Szilárd írói munkássága. A fejezetek többsége nem egyszerűen néhány életepizód fölidézése, hanem egy-két téma köré csomósodó gondolatkör epikus kifejtése, megrajzolása. Ilyen Michael Jackson halála (Csórikám), az önnön testünkről való gondolkodás (Egy mozdulatlan alak), a betegséggel való szembenézés (A mi csirkelábon forgó palotánk), a szellemekről való képzelgés (A szellem), vagy épp a diszkó (Space Oddity). A narrátor lány látszólag sodródó alak, valójában inkább úgy viselkedik, mint egy kívülálló megfigyelő, aki tudatosan elemzi a vele történteket, és némi távolságtartással nyomon követi ismerősei sorsát is. Mónához viszont igazi barátság fűzi, ezért a gyásza is súlyosan valódi. A lány halála után visszaidézi közös emlékeiket, miközben a maga élete problémáival is folyamatosan küszködik. Móna halála alkalom a számára, hogy szembenézzen az elmúlással, hogy átgondolja az életét és jövője kilátásait. Karafiáth Orsolya mozaikos szerkezetű, idősíkokat sűrűn váltogató, olykor tematikus blokkokat tartalmazó regényének szövege sajátos átmenetet képez a hagyományos elbeszélés, a monológ és a tudatfolyamok megjelenítése között. E csapongó, sokarcú próza, amelyben keveredik a tárgyilagosság, az irónia és az érzelmesség, voltaképp arra keres választ: van-e bátorsága az embernek szembenézni a halállal? Vagy talán nincs is más választása, mint a szembenézés? Hiszen – ahogyan az elbeszélő életének megannyi epizódja igazolja – az életben ezerszer több a kényszer, mint a választás lehetősége. / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: K 17