Kalapos Éva Veronika: Ezek voltak az apák

Az ifjúsági regények írójaként megismert Kalapos Éva Veronika regénye apa és lánya története; a lassan csordogáló cselekmény idővonala két esztendőben csomósodik össze, 2009-ben és 2019-ben. A bonyodalom azzal kezdődik, hogy 2009-ben Bitter Bálint elválik a feleségétől, Barbarától, aki magával viszi kislányukat, Alexát is. A férfi roppant nehezen éli meg a válást, pszichológusa tanácsára magnóra mondja a gondolatait. Csakhogy a férfi erősen raccsol, ezért előbb le kell küzdenie a hangrögzítésre vonatkozó gátlásait. Tíz évvel később, amikor Alexából táncművész lesz, és éppen egy sorsdöntő föllépésre készül, megkapja apjától a válás évében készült hangfelvételeket. A szerző kérdése: vajon ez a „kései vallomás” elindítja-e egymás felé apát és lányát? Vajon az eddig egymástól távol és egymással közömbös emberek képesek-e legyőzni a múltat és önmagukat? A lélektani regény voltaképp magukra maradt emberekről szól, a lelki magányosságról, az egymáshoz közeledés lehetőségéről vagy akadályairól. A lány először csak apja „nyavalygásának” tekinti a hangfelvételeket, de azután a lassan haladó események ismét csomósodni kezdenek: meghal Bitter Bálint második felesége, Alexa pedig talán elindul karrierje emelkedőjén – így aztán egészen más megvilágításba kerül a múlt e dokumentuma. Az írónő két ember egy évtizednyi hullámzó idővonalát rajzolja bele az apa – lánya koordinátába. A hagyományos írói narrációt pillanatokra meg-megszakítják a beszédhibás férfi vallomásainak fölvett szövegrészletei. Kalapos Éva Veronika fölidézi Bitter Bálint házasságának epizódjait, főképp azokat, amelyek a válás előjeleinek tűnnek föl. A nagyon élet közeli epizódok közé ékelődnek a finom empátiáról tanúskodó lélektani megfigyelések, apa és lánya lelki rezdüléseinek, reakcióinak leképezései. A regény egy válás következményeit, két ember szenvedéseit, sértődöttségét, keserűségét, túlélési technikáit és reményeit örökíti meg. / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: K 12