Elena Ferrante: Véletlen találatok

Az Elena Ferrante írói álnév, amely mögé „bújva” jelentette meg többek között nagysikerű „Nápolyi regényeit” is a szerző. Azonban arra ezidáig még nem vetült fény, hogy valójában ki rejtőzik az álnév mögött, bár erre regényeiben találhat rejtett utalásokat az olvasó. Az írónő a The Guardian felkérésére, annak egyik rovatában, heti rendszerességgel jelentette meg írásait 2017-től. Ebben a mostani kötetében azokat az általa legjobbnak ítélt, lírai elemekkel átszőtt, önéletrajzi történéseket is fölvillantó, értékes gondolattöredékekből egységesülő szövegeit adja közre, amelyekben az élet köznapi kérdéseit boncolgatja, miközben az olvasó beleláthat az írói alkotóműhely munkájába is. Többek sorában elmélkedik a politika kérdéseiről (Hírdömping; Igaz, hamis; A nyelv, mint nemzettudat), a környezetvédelemről (Növények), a női szerepek átalakulásáról (Női változat), a tanulásról (A tanulás öröme), az írói, alkotói folyamatról (Íráskényszer; Nőírók), a féltékenységről (Féltékenység), az anyaság érzéséről (Terhesség), a szexualitás fontosságáról (A férfihangon elbeszélt szex), az öregedés folyamatáról (Barátnők, ismerősök). Mindezeket filozofikus eszmerendszer keretében, a hagyományokban tükröztetve, történelmi aspektusból is vizsgálja. Számos regényének „alapanyaga” felismerhető ezekben a rövid, néhány oldalas, értékes „gondolatfutamokban”, többek között, amikor a női lét, az anya, a lány és a feleség bonyolult kapcsolatrendszerének összefüggéseit vizsgálja a Tékozló szeretet (202106194) című regényében. A szerző az előszó szerint nem kívánta gondolati logika mentén fejezetekbe rendezni a tárcákat, inkább amellett döntött, hogy keletkezésük időrendjében tárja olvasó elé azokat. Ennek megfelelően 2018. január 20.-i az első „bejegyzése” míg a The Guardian hasábjain megjelent utolsó írása 2019. január 12.-i datálású. A kötetet méltó módon kísérik az olasz illusztrátor színes rajzai. / www.kello.hu

Jelzet: F 53