Vakbarát változat |
Betűméret

Alice Munro: A Jupiter holdjai

A „kanadai Csehov”-ként emlegetett, idén kilencven esztendős, irodalmi Nobel-díjas (2013) Alice Munro első novelláskötete 1968-ban jelent meg és azóta művei mindenütt nagy kritikai és közönségsikert arattak. Amikor a rangos Booker-díjat (2009) odaítélte neki a zsűri, az indoklásban ez hangzott el: „bár elsősorban novellistaként ismert, műveit mégis olyan mélység, precizitás és bölcsesség jellemzi, amelyre számos regényíró egész életében csak törekedni tud”. Munro mostani egytucat csodálatos novellát tartalmazó kötetének valamennyi írásában többnyire a nők és kapcsolataik állnak a középpontban, a maguk esendőségével, boldogságával, boldogtalanságával, tisztaságával, bűneivel, fájdalmaival, bizonytalanságával, szenvedésével, mindazzal ami valamennyiünkre oly jellemző. Munro apró részletekből építi fel novelláit és csak látszólag adják semmiségek az írások szövetét, hiszen valamennyi mellékesnek tetsző mozzanatból végül lényegi egésszé szervesül a történet. Minuciózus pontossággal jeleníti meg a helyszíneket, a szereplők ruháit, a szoba berendezését, ahol a beszélgetések folynak, ekként az olvasónak folyamatosan az az érzése, hogy maga is résztvevője ezeknek a történeteknek. Bevezetőben az írónő arról vall, hogy a kötet címét adó novella „tematikáját” édesapja ihlette és a McLaughlin Planetáriumban tett gyermekkori, nyári látogatása is ezekhez az emlékekhez kapcsolódik. A novellák történeteinek „magvát” többnyire saját életének eseményeiből (Chaddeley-k és Flemmingek 1. Kapcsolat; 2. Szikla a mezőn) vette, míg más írásainak témáját azokra a pontos megfigyelésekre alapozta, amelyeket akkor gyűjtött össze, amikor élete során „pásztázta” az őt körülvevő világot (Látogató; Mrs. Cross és Mrs. Kidd) és a benne élőket. Az írónő anyai ágon Chaddeleynek míg apai ágon Flemmingnek tudhatta magát. Számos novellában elevenednek meg a kedves nagynénik, Iris néni Philadelphiából, az ápolónő, Isabel néni Des Moinesből, Flóra néni, aki tanítónő volt Winnipegben, az Edmontonban élő könyvelő, Winifred néni. Az idős hölgyek múltidéző emlékeiből bomlik ki a két család története, hogy azután elágazzon és más tájakon kalandozva megidézze egy szakítás után tévelygő, és egy szigeten különféle férfiakkal kapcsolatot kereső, középkorú hölgy mindennapjait (Moszat). A Pulykaszezon című elbeszélésben gyermekkorának emlékeit fonja egybe a jelen eseményeivel, máshelyütt pedig két idős hölgy kései barátságáról mesél. Az írások szereplői többnyire nők, akik különböző életszakaszaikban vannak, és ennek megfelelően igyekeznek megfogalmazni vágyaikat, helyüket a világban, önmagukat. Alice Munro szeretettel, mély empátiával formálja hétköznapi esendő hőseit, akiknek történeteiben magára ismerhet az olvasó, hiszen szorongásaik, csalódásaik, szerelmeik tökéletes „rajzolatát” adja a szerző, miközben a fanyar humor sem idegen tőle. / Forrás: www.kello.hu

Jelzet: M 94
 

2021. szeptember 25.